Harmadszor rendezték meg a Beszterce-Naszód megyei Zselyken, Erdély egyetlen színmagyar, lutheránus vallású településén a falunapokat, amelyek ezen a vidéken fogalomszámba mennek, hiszen a világtól elszigetelt, többször is halálra itélt Zselyk már 1944 óta - különböző elnyomó politikai rendszerek hatása alatt – valójában már csak a helybéliek szinte természetfölötti kitartásának („etnikai makacsságának”), és vallásosságának köszönhetően maradt meg Románia térképén. A III.Zselyki Napok – immár hagyomámnyosan – nagycsaládias hangulatban, egyházi égisz alatt de a szigorú elemzések jegyében zajlottak.

A szombati, augusztus 21-ei hivatalos ünnepség a „göder” lutheránus templomában vette kezdetét, ahol igét hirdetett a helyi lelkész Barcsa István és a kolozsvári egyházmegye esperese Köncze Geréb Árpád egyaránt. Az istentiszteletet a helyi - 125 éves (!) – fúvószenekar bekapcsolódása, valamint a Kecskeméti SOS Gyermekfalu küldöttségének jelenléte tette egyszerre felemelővé és szeretközelivé. A falunapok legintellektuálisabb rendezvényét, a fórumot a kultúrházban tartották, ahol a zselyki születésű Borsos K László – a rendezvény lelke – olyan nyitóbeszéddel rukkolt elő, hogy az másodpercek alatt megoldotta a nyelveket. – Templommá vált falunak érzem néha Zselyket – mondotta, éreztetve a hallgatósággal, hogy a hétköznapokon félig üresen ásítozó, de hétvégére megelevenedő falu kettős identitása továbbra is komoly elemzések tárgya kell maradjon. Barcsai István lelkész majd Köncze Geréb Árpád a lutheránus falu egyházi jelenét és jövőjét vették górcső alá, különös figyelmet szentelve az elmúlt évek biztatóbb demográfiai jelenségeinek és a finn, dán testvérgyülekezeti kapcsolatoknak egyaránt. Mindketten utaltak arra, hogy a lelki élet mellett a gazdaságinak is fel kell virágoznia ahhoz, hogy Zselyk valóban megmaradhasson. Szép Gyula, az RMDSZ országos alelnöke a pályázatok irányába terelte a beszélgetést. Figyelmeztetett: a jövő nemcsak a magyarországi és hazai közpénzek megpályázásában húzódhat meg, hanem a helyi gazdasági kezdeményezésekben, és nem utolsó sorban az EU-s pályázati programokban is.

A rettegi születésű Kocsis András állatorvos, megyei tanácsos ez egyszer is emlékezetes villámbeszédet tartott. Kiindulva a zselyki magyar lutheranizmus egyik falumítosz-kezdeményéből – „egykor fakereszt volt a nyakban, és aranyszív a kebelben, ma pedig aranykereszt lóg a világ nyakán, és faszív dobog” -, a gazdaság tengerszintjére „rántotta le” a jövőképet. – A Sappard és más programok lehetőségeit szinte bűn nem kihasználni – mondta, majd példákat is adott: csigatenyésztés (5 000 – 50 000 Euró támogatás), szelidgesztenyetermesztés (ennek hagyománya is van a faluban), stb. A Kocsis András által megindult demitizálási folyamat Bneszterce-Naszód megye RMDSZ-elnökének, Szilágyi Jánosnak a hozzászólásában kulminált. Az elnök kíméletlenül elemezte Zselyk fennmaradásánalk esélyeit.

Rámutatott arra, hogy a „külszíni” változtatások – az immár regényekbe illő zselyki „göderút” felújítása, a faluturizmus rügyfakadásai, a Sappard-programok, stb. – nem fognak még biztos jövőt jelenteni. Szilágyi meglátásában csak a komoly külföldi befektetők segíthetnek Zselyken, és ők is csak akkor, ha az európai gazdasági irányzatokat igencsak komolyan veszik. Nagy érdeklődésnek örvendett azon kijelentése is, miszerint „nemcsak a Székelyföld és nemcsak a csángók” kellene prioritást jelenteniük a magyarság sorsátkézbevevők számára. A fórumbeszélgetés hitelességét egyértelműen emelték a helybéliek hozzászólásai: Kerekes János, a zselyki társulás elnöke derüs hangvételű kiselőadásában a mezőgazdaságcentrikus Zselyk anekdotikus jövőjéről beszélt, Bocskai János agrármárnök a fiatal vállalkozók támogatását sürgette, Varga József pedig Zselyk egyik legfájóbb sebét tépte fel, amikor az egykoron gazdag Zselyk község erdeit hozta képbe (azokat, amelyek jelenleg az új közigazgatási központ bitorol – Zselyk községi státusa lévén már a múltté).

125 éve...		együtt

A rendezvény szines kulturális műsorral zárult, amelyben a 125 éves fúvószenekar fellépése minden jelenlévő számára nagy élményt jelentett.

Szabó Csaba