„Magyarnak lenni hit kérdése”

A tartalmas, mindenki számára előnyös együttműködés lehetőségeit keresték a 15.Szórványtengelyek-műhely keretében november 22-én szombat délelőtt Déván a tordai Jósika Miklós, a medgyesi Báthory István, a nagyszebeni Octavian Goga, a nagyenyedi Bethlen Gábor és a dévai Téglás Gábor líceumok/kollégiumok pedagógusküldöttségei. A rendezvény címe – Délkörök és szórványszigetek - találónak bizonyult, ugyanis az elhangzottak során egyaránt emberközelbe kerültek a szórványszigetek, a magányos dél erdélyi magyar közösségek de a munkaerő-népvándorlás bátor hajósai is.

A mintegy száz szórványküldött – tanárok, közéleti személyiségek, diákok és politikusok - jelenlétében zajló rendhagyó közösségépítő műhely során két díj került átadásra: a magyar tagozatra iratott, nehéz sorsú kisdiákok 80 eurós családi Őrhely-díja a Hunyad megyei Bácsiba került a Toma családhoz, a szórványmédia oklevél László Edithez, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőjéhez.. A Toma család rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy gyerekeiket magyar tagozatra ingáztassák; László Edit.Szórványhűség-díja a megszűnőfélben levő balázstelki magyar elemi ügyét boncolgató riportjaiban, illetve a szerkesztő humánus témafelvezetéseiben, hozzáállásában gyökerezik. Az iskolák „névsorolvasását” a tordai Jósika-líceum küldöttsége (Mihályfalvi Zsuzsa, Németh Margit) nevében Durugy Erika kezdte meg, aki jó hírek sorozatával lepte meg a szórványgondok halmozásához szokott közönséget: az újonnan indult „csonka”magyar líceum kiegészült, és a tanítás – négy helyre szóratva ugyan, de – teljes gőzzel és persze derűlátással folyik. Krizbai Jenő  iskolaigazgató a magyenyedi Bethlen kollégium üdvözletét hozta, felszólalásában rámutatott: mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy csak magunkra, azaz összefogásunkra számíthatunk valós felhajtóerőként a jövőben. Szombatfalvi Török Ferenc a Nagyszebeni Magyar Polgári Kör elnökének megyei „magyarszámlálása” után a Keresztes-pedagóguscsalád (Kálmán, Gizella és lányuk: Petra - vázolta a helyi Goga-líceum magyar tagozatának jövőképét. A népes medgyesi küldöttség (Balázs Béla, Szederjesi György, Béres Edit, Iszlay László, Catalan Takács-Kis Erzsébet, Pelger Ildikó Matild, Balázs Botond, Székely Éva) beszámolója – ha nem is volt jóhírek zuhataga -, élénk érdeklődést keltett. A „kisebbségi iskolagyártásban” jóval tapasztaltattab kollégáik tűnődve hallgatták a beszámolókat – mindnyájukban felsejlettek azok az idők, amikor ők maguk is ilyen helyzetben voltak. Mintegy összefoglalóként, a küldöttség vezetője bejelentette: a következő, immár 16.Szórványtengely-műhelyt Medgyes szeretné vendégül látni. A javaslatot az egybegyűltek elfogadták, sőt, meg is fogalamzódott egy terv is, miszerint a márciusban sorrakerülő műhelyen a medgyesi Báthory-iskola történései kerüljenek a figyelem középpontjába.

Sikeresnek bizonyult a szervezők azon ötlete, hogy a Kocsis Francisko marosvásárhelyi költő által román nyelvre fordított Reményik-versek sokszorosított példányai kiosztásra kerüljenek. 

Az egybegyűltek egyetértettek a mozgalom javaslatával, miszerint a Szeben megyei Erzsébetváros önkormányzatához építő jellegű, a jelenlévők aláírásával hitelesített beadványt juttatnak el, amelyben kérik, hogy magyar,örmény, és szász személyiségekről is nevezzenek el utcákat az egykori örmény városban. A beadvány a következő személyiségek neveit javasolja: örmény részről Ávedik Lukács, magyar részről Jókai Mór (aki 1878-ban képviselője volt az örmény városnak; Erdély aranykora című regényének egyik cselekményszála a helyi Apafi-kastélyban játszódik). Szász részről Erzsébetváros szász nevét, Eppeschdorf-ot ajánlják az önkormányzat figyelmébe az aláírók.

A mozgalom alapítója, Szabó Csaba kolozsvári tévés szerkesztő hangsúlyozta: a hazai szórványközösségek közötti kapcsolatok megteremtése és gyökereztetése előbb-utóbb közösségi feladat lesz, hiszen egyértelmű, hogy a segítő/megtartó kezek a jövőben már nem a határokon túlról, hanem a kerítéseken át, azaz a szomszédos, azonos sorsú közösségek felől fognak

felénk,illetve egymás felé nyúlni. A Világhírnév honlap (www.vilaghirnev.net) és a Hunyad megyei RMDSZ által szervezett mintegy háromórás műhelyt a Mehedinti megyei magyar küldöttség „életbeszámolói” zárták. A hazai Al-Dunakanyar magyarjainak (Molnár Endre,Molnár Lucian,Barta János, Lönhardt Zoltán) üzenetét Nisztor József orsovai orvos summázta a legfrappánsabban: magyarnak lenni hit kérdése.

A rendezvény családias hangulatban, a Téglás Gábor líceum igazgatójának Kocsis Attilának rendhagyó „iskolai idegenvezetésével” zárult. A küldöttségek őszinte érdeklődéssel járták be az iskolát: pedagógusszemmel figyelték a „dévai sikertörténet kézzel tapintható vonatkozásait”.

A 15.Szórványtengelyek-műhely díszvendége Winkler Gyula képviselő volt, akinek felszólalásai, legyenek azok politikai jellegűek vagy csak egyszerűen civil, közösségféltő gondolatok, egyértelműen meghatározták a rendezvény nagycsaládias,

derülátó hangulatát – végkicsengését.

(szerk)