Elérhetőség: 0744-646425

Kosaram
üres

Öt lépés a magyar-román történelmi megbékélés javára

2014.06.04.

A 4. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében szervezett román nyelvű rendezvények meghirdetése első látásra csupán ötletes kultúrdiplomáciai fogásnak tűnt sokak számára, hiszen nemigen gondolta komolyan senki, hogy egy ilyen nagyszabású, hangsúlyosan magyar jellegű könyvhét román nyelvű érdeklődőket is vonzzon. Annál nagyobb volt a meglepetése azoknak, akik az EME székházban szervezett történelmi kerekasztalon részt vettek, ugyanis ritka feszes, sőt kifejezetten izgalmas délutánt mondhattak magukénak, ahol nemcsak a jelenlévő román anyanyelvű történelemtanárok empátiája de a Bariţiu-líceum fiatal Kolozsvár-szerelmeseinek élénk érdeklődése is alapjaiban biztosította a rendezvény élet- és valószerűségét.

 

1.„Azt mondtátok hogy Iancu román. Na, akkor építsétek újra ti!”

Az ötletgazda Fehér Holló Médiaklub nevében Szabó Csaba tévés újságíró vázolta fel a rendhagyó román nyelvű kerekasztal fő- illetve alcímének gyökereit.

– Azért adtuk a Románok és magyarok a Tükrök országában (Românii şi maghiarii, cetăţeni in Ţara Oglinzilor) főcímet, mert mi, magyarok és a románok is hajlamosak vagyunk ugyanabból a tükörből, ugyanazon szögből mást látni, de főleg a tükör mögött keresni (lásd Lewis Carroll regényét). A Történelem fűközelben (Istorie la firul ierbii) alcímet az a szörnyű valóság ihlette, amely a Hunyad-megyei, zajkányi Hunyadi-emlékmű mellett fogadja az országút vándorait. Az emlékművet a forradalom után azonosítatlan patrióták munkagépekkel széttörték, a buzogányt bedobták a tóba. Most, amikor pénzt kellene adni, amikor munkával és nem szájjal kellene bizonyítani a „magyar és román civil félnek” a hazáért vérző szívét, akkor a magyar fél – gondolom  – azt mondja: Azt mondtátok hogy Iancu román. Na, akkor építsétek újra ti! A román fél pedig  – gondolom  – emígyen: Azt mondtátok János magyar. Na építsétek újra ti! És így áll több mint két éve az emlékmű a fűben, demokratikus csendben – mondta a Fehér Holló Médiaklub alapítója, Szabó Csaba – aki a moderátor szerepét is elvállalta.

 

2. „Véget vetni a Broşoi és Opoţai korszaknak”

Benő Attila nyelvész vetítettképes előadást tartott a Magyar – Román Kulturális Szótárról. Bemutatta, hogyan kell használni, címeket vetített ki, többek között az Erdélyi Múzeum Egyesület szócikkét is, amelynek láttán Bogosavliev Vladimir, a Bariţiu-líceum történelemtanára meg is jegyezte a nézők soraiból, hogy az ő diákjai tudják már azt is, hogy ez a Rhédey-palota, és hogy Charles herceg egyik felmenője Rhédey Klaudia volt. Ezt diákjai is megerősítették (tizedikesek és tizenegyedikesek). A jegyzőkönyvet vezető Aurel Lavric kisinyói egyetemi tanár románul (moldovánul) és Lilia Glekova gagaúz újságíró (oroszul) jegyezte a Benő Attila könyvbemutatója után megfogalmazott megbékélő lépést: a „magyar fél” elvárja, hogy a román média helyese(bbe)n használja a magyar közéleti személyiségek, intézmények nevét, hiszen most már a világhálón is olvasni a szótár cikkeit. A moderátor ezt így fordította le a derülő román fiataloknak: „Véget vetni a Broşoi (Brassai) és Opoţoi (Apáczai) korszaknak”.

 

3. Empátiával kivédeni a történelmi szakháborút

Ionuţ Costea egyetemi tanár felszólalását többen is őszinte izgalommal várták, hiszen a neves történésznek többen is diákjai voltak a jelenlévő középiskolai történelemtanárok közül.               

–  Az a „történelmi szakmai háború”, aminek Romániában tanui vagyunk, valójában egy olyan európai kognitív folyamat része, amely a történelem megismerésének természetes velejárója. Mivel egyre kevesebbet tanulnak a diákok az iskolákban történelmet, minden információszerzési lehetőséget fel kell használni. Empátiával kell viseltetni minden olyan elmélet iránt, ami ellentmond a főirányzatoknak, hiszen minden elméletből, ha nem is értünk egyet vele, lehet tanulni -  mondta az egyetemi tanár, aki adott pillanatban kezébe vette a román nyelvű Magyarságtörténetet (O istorie a maghiarilor, Világhírnév Kiadó, 2014) és megjegyezte: ez a köny egy nagy lépés a magyar-román történelmi megbékélés felé.

Vladimir Bogoslaviev, a Gheorghe Bariţiu Elméleti Líceum történelemtanára beszámolt arról, hogy a líceumban, ahol tanít, történelmi kört szervezett annak érdekében, hogy Kolozsvár történelmét megismertesse a román líceumi diákokkal. Meglepődve tapasztalta, mekkora az érdeklődés az általa vezetett történelmi sétáknak, így meggyőzte a tanfelügyelőséget, hogy Kolozsvár történelmét hivatalos tantárgyként oktathassa. Erre ősztől sor is kerül. – Az volt a döbbenetes, hogy kiderült, nemcsak a gyerekeknek nincs fogalmuk a kolozsvári történelmi eseményekről, épületekről, Bánffy-akról, Rhédey-ekről, Jósikáról, Babos-palotáról, de a felnőtteknek sincs! – mondta. Hozzátette: nagy öröm számára, hogy tizedikes-tizenegyedikes diákjai milyen érdeklődést mutatnak a hóstátiak, a protestáns templomok, nemesi (kis)paloták és történelmük iránt.

Erre a témakörre rímelt rá dr.Ciprian Rad, a Görög-Katolikus Líceum történelemtanára, az O istorie a maghiarilor társszerzőjének felszólalása, aki arról beszélt, hogy jó lenne többet tanítani a diákoknak az erdélyi fejedelmekről, de ez azért is nehéz, mert egyre kevesebb az óraszám az iskolákban.                                                                                                                                        

–  Nemcsak Bethlen Gábor és Bocskai István marad ismeretlen személyiség a diákok számára az iskola elvégzése után, hanem jónéhány havasalföldi és moldvai fejedelem is. Keresni kell annak a lehetőségét, hogy több történelmet  lehessen tanítani a diákoknak, és akkor könnyebb lenne az erdélyi fejedelmek világát is képbe hozni – mondta a történelemtanár, aki a román nyelvű Magyarságtörténelem egyik legnehezebb fejezetének (Erdély a 16.-17. században) szerzője is egyben, valamint Bethlen Gábor életútjának kutatója.

 

4. Nagy csend a teremben: „Erdély nem volt román ország...”

Răzvan Mihai Neagu, a Tordai Műszaki Líceum történelemtanára kutatásairól beszélt, pontosabban Magyarország és a Pápaság 11-14 századi kapcsolatairól. Két elméletet állított eddig fel. Az egyiket a korszak egyházi méltóságainak nevei alapján készül felfuttatni. Kutatásai során olyan nevekre bukkant az előljárok névsoraiban, amelyek arra engednek következtetni, hogy Magyarország még jóval Szent István után is ingadozott Róma és Bizánc között. Jelenleg a tordai fiatalok egykori külföldi diákoskodását tanulmányozza. Második „elmélete” elcsendesítette a termet: „Erdély soha nem volt román ország. A románoké, magyaroké, szászoké és a többieké volt...”

A kerekasztal eddig is teljesen lekötötte az érdeklődőket, de ettől a perctől kezdve szinte minden mondat saját lábára állt.. A történészek kezdtek bele-belekérdezni egymás elméleteibe. Kisebb szópárbajok alakultak ki Vladimir Bogosavliev és Ionuţ Costea között, majd Răzvan Mihai Neagu és Ionuţ Costea között. Az egyedüli történelemtanár, aki nem bocsátkozott vitába, az Ciprian Rad volt, aki beismerte, túlságosan tiszteli egyetemi tanárát ahhoz, hogy ne izguljon előtte...

Az érdekfeszítő vitának a moderátor illetve a Bariţiu-líceum „Kolozsvár-szerelmes” diákja vetett véget, aki arra a kérdésre, hogy mi tetszett eddig Kolozsvár történelméből, a következőket mondta:

–  Hát engem valósággal sokkolt az, hogy itt magyarok voltak... Mi teljesen másképpen tudtuk. Örvendünk, hogy tantárgy lett Kolozsvár történelme...

 

5.Kisinyó, moldovánok, magyarok, gagaúzok

A pillanatnyi oldódást mosolyok sora követte és tette nagycsaládiassá. De nem sokáig „pihenhetett” a nagyközönség, mert Stepan Bulgar gagaúz történész kicsit szigorúan vágott vissza Vladimir Bogoslaviev-nek („Aki azt kérdi, hogy mi gagaúzok szeldzsuk törökök vagyunk, annak fogalma sincs kik élnek Moldáviában”); szerencsére az orosz-román fordítás sántított egy kicsit, így sikerült úgy belemelegedni a keresztény törökök világába, hogy már csak a kérdések özöne akadályozta a teljes harmóniát.

Ebbe a gagaúz-orosz világba lépett bele az apró termetű, huszonéves gagaúz újságíró, Liliana Glekova, aki nagy izgalommal ismerte be, hogy nem tud sokat az erdélyi magyarokról, de Gagaúziában tudnak rólunk. Beszámolóját, amelyben a Gagaúz Rádiónál folyó munkájáról beszélt, általános és jóindulatú mosolyözön fogadta, hiszen a mondatszerkesztésből és mondanivalóformálásból – bár az szinte kifogástalan románsággal „készült” – igencsak átütött az az „átkosbeli” békevágyó hangszín, néhol kifejezetten „szovjetúniós jósággal”.

Lilia Glekova, mielőtt átadta volna – a rendezvény orosz nyelvű titkáraként - a szót a kerekasztalt záró Aurelian Lavric kisinyói egyetemi tanárnak, nevén nevezte a kerekasztal négy lépését. 1. „Véget vetni a Broşoi és Opoţoi korszaknak”. 2. Empátiával fogadni mindenféle elméletet, mert mindenből lehet tanulni 3. Bevezettetni Kolozsvár történelmét tantárgyként 4.Többet tanítani-tanulni az erdélyi fejedelmekről, 5.Hansúlyozni kell Erdély sokszínűségét a román diákok körében.

Aurelian Lavric, a Kisinyói Állami Egyetem tanára, a Fehér Holló Médiaklub barátja (és az erdélyi magyarság nagy tisztelője), a Moldáviában megjelent, nagy port felverő cikkéről beszélt, amelynek címe: Legătura între maghiari și moldoveni sau de ce Ungaria este un exemplu pentru RM (A magyarok és a moldvaiak kapcsolat, avagy miért példaképe Magyarország Moldáviának). Aurelian Lavric meglátásában Moldva nem létezne Nagy Lajos és Magyarország nélkül. Többször is rámutatott: Magyarország amolyan sajátos anyaországa Moldovának és Moldáviának.

                                                    ***

A kerekasztalt követő folyosói beszélgetéseken töbször is elhangzott a román anyanyelvű történelemtanárok és a diákok részéről: máskor is szívesen jönnek.

Hát akkor hívjuk őket! A hatodik, hetedik és nyolcadik lépést is nekünk kell megtennünk, hiszen a megbékélés témaköre nemigen “kifizetődő” manapság, amikor a hivatásos magyarok és hivatásos románok “munkaviszonya” a legvonzóbb.

 

Szabó Csaba

Fehér Holló Médiaklub

« Vissza