ÿþ<html> <head> <title>Untitled Document</title> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-1"> <script language="javascript"> <!-- A JavaScript kód elrejtése browserNev = navigator.appName; browserVer = parseInt(navigator.appVersion); function preloadimages(){ i1 = new Image(); i1.src = "img/but-vissza.jpg"; i2 = new Image(); i2.src = "img/but-vissza-over.jpg"; } function swap(im_n,im_obj){ document.images[im_n].src = im_obj.src; } // --> </script> </head> <body bgcolor="#ffffff" onload="preloadimages()"> <table width="100%" border="0" cellspacing="0" cellpadding="0" height="100%"> <tr> <td height="100"> <table width="100%" height="100" border="0" cellspacing="0" cellpadding="0" background="img/header.jpg"> <TR><TD height=50></TD></TR> <TR> <TD align=right valign=bottom> <A href="kal.html" onmouseover="swap('b1',i2); window.status='Vissza a jovobe'; return true;"; onmouseout="swap('b1',i1);window.status='';"; > <IMG border=0 name=b1 src="img/but-vissza.jpg"></A> </TD> </TR> </table> </td> </tr> <tr> <td valign=top> <TABLE width=100%> <TR> <TD rowspan=3 width=2%> </TD> <TD > <FONT face=Arial,Helvetica size=2>A lap alp&iacute;tásának évei: <BR>1890. - Gyarmathy Zsigáné <BR>1912. - Kós Károly <BR>1990. - Vasas Samu </FONT> </TD> <TD height=97 align=right> <IMG border=0 src="img/kalota.jpg"> </TD> <TD rowspan=3 width=2%> </TD> </TR> <TR> <TD colspan=2 align=right> <FONT face=Arial,Helvetica size=2>KALOTASZEG KULTURÁLIS KÖZÉLETI HAVILAP</FONT> </TD> </TR> <TR> <TD colspan=2> <FONT face=Arial,Helvetica> <BR>december <BR> <CENTER><H3>VASAS SAMURA <BR>EMLÉKEZÜNK,</H3> <B><I>az egykori KÓS KÁROLY KÖR vezetõjére, <BR>a KALOTASZEG kulturális közéleti havi lap egyik alapítójára és <BR>fõszerkesztõjére, <BR>a PRO KALOTASZEG MÛVELÕDÉSI EGYESÜLET megszervezõjére <BR>és elnökére, <BR>a néprajzosra, több kötetet kitevõ könyvek szerzõjére, </I></B> </CENTER> <BR> akinek teste 1977. december 17-én több évtizedes megfeszített munka után megpihent, a súlyos betegség terhétõl megszabadult. Az egykori tanár lelki-szellemi törekvései célba értek és gyökeret eresztettek azoknak a diákoknak, nevelõ-oktató kollégáinak, lapszerkesztõ társainak, s a valamikori Kós Károly Kör lelkes és közösséget építõ színjátszóinak életében, akik látták utolsó éveiben viselt szenvedéseit, de részesei lehettek és birtokosai maradhattak korábbi küzdelmei sikereinek. E sorok írójának megadatott az a lehetõség, hogy utolsó éveiben baráti közeledése nyújtotta keretek között megismerhette belsõ, lelki értékeinek kincsestárát, s adott esetekben lelkigondozója lehetett, bár õ az unitárius egyház tagja volt, egyházának szertartása szerint történt a temetése is, ökumenikus keretek között, abban az ádventi idõben, a karácsonyi ünnepvárásban, amely öt kerek esztendõvel ezelõtt arra a veszteségre döbbentette rá a családját és mindannyiunkat, amelyet az õ távozása jelent még ma is Kalotaszegnek. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egyike volt azoknak a Székelyföldrõl induló ígéreteknek, aki életével és munkásságával a teljességre törekedett. Rálépett a messze vezetõ útra, a kilométer-kövek bordázta, földes, köves, aszfaltos csíkra, hogy Székelyföldrõl eljusson Kalotaszegre, így lett  mint egykor Kós Károlynak is  választott szülõföldje ez a táj, amelynek hegyeit, völgyeit, temetõit szívesen járta be, s jegyezte le az utókor számára a pótolhatatlan népszokásokat, s írt a maradandóbb, de szintén változó természet kiapadhatatlan kincseirõl. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Újból Ádventben vagyunk és Karácsonyra várunk, az ígéretek beteljesülésére. Felnyitom a Vasas Samutól 1994. szeptember 12-én ajándékba kapott Jankó János KALOTASZEG MAGYAR NÉPE 1993-ban újra kiadott néprajzi tanulmányát, amelyhez õ írta az utószót, s dedikációként a következõ sort:  Az utószó jogán kívánom, hogy találja meg a helyét nálunk is. <TABLE align=right><TR><TD><B><I>Kusztos Tibor</I></B></TD></TR></TABLE> <BR>&nbsp;<BR> <CENTER><H3>A karácsony a testté lett ige,<BR>a földre szállt fény jeles napja </H3></CENTER> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Valóban:  A próféták elhallgattak, Krisztus a testben eljött, s tudománya kezdetével derült az emberiség;  mondják és éneklik Kalotaszegen és Erdélyszerte a református magyarok a templomokban, karácsony éjszakáján. Ünnep elsõ napján délutánján pedig így köszöntik a kalotaszegi magyar falvak kis- és nagylegénycsoportjai, házról-házra menve, a gazdákat és a leányos házakat egyaránt. A karácsony elõzményeit azonban a Jézus születése elõtti idõkben keresi az oknyomozó tudomány és a néprajz, amikor az ember, a pogány világ még december 21-ét, a téli napforduló jeles napját ünnepelte. A kutatók szerint ez az ünnepnap a Krisztus elõtti XVII. századig nyomozható vissza. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A mezopotámiai Nippur városának romjai közül került elõ az a régészeti lelet, amely két nyolcágú csillaggal ábrázolja a fény, a  Nap születését , a téli napfordulót, amelytõl kezdve az ókori ember a napévet tette idõszámításának alapjává. Mivel az ókori, a Földközi-tenger körül kialakult társadalmakban a napforduló jelentette a tavasz igéretét és egy új mezõgazdasági évad kezdetét is, Krisztus után 354-ben Liberius pápa rendeletére került december 25-re a karácsony ünnepe is. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Liberius pápa rendeletének igen érdekes kultúrtörténeti háttere van, írja Xántus János: A természet kalendáriuma c. könyvében. Az akkor már névleg keresztyén légiók katonái között igen elharapódzott az úgynevezett MITHRAS KULTUSZ, azaz az óperzsa Napisten tisztelete. Tekintve, hogy az ókori világrend forrása a Nap volt, amelyet mint tisztát és szeplõtelent tiszteltek még a középkorban is, Mithrásznak, a fény istenének sok tisztelõje volt mind a hajdani Dáciában, mind pedig Erdély földjén. Ennek tárgyi emlékei az a 72 lelet, amelyet Erdélyben tártak fel. A dévai múzeumban látható többek között a hosszútelki tábla, amelyen Mithras, a fény istene megöli a sötétséget és a terméketlenséget ábrázoló bikát. A perzsa napisten kultuszát rendszerint barlangokban ûzték, ezért valószínû, hogy az ókorban a Tordai-hasadék barlangjai is ilyen Mithras templomok, ún.  mithraeumok lehettek, írja Xántus János. Mivel pedig Mithras isten születését szintén december 25-én ünnepelték a római birodalom támaszát jelentõs légionáriusok, ezért ugyanez a nap lett a keresztyén karácsony ünnepe is, hiszen már Hieronimus egyházatya megmondotta, hogy a pogány ünnepeket nem kiírtani, hanem keresztény szellemûvé kell tenni. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A magyar népéletben és néphagyományban számos egyházi és világi jellegû karácsonyi ének s versike hagyományozódott  testálódott ránk, s él ma is a karácsony esti kántálás szokásában. Ezek közül egyesek valamiképpen a bevezetõben említett kultúrtörténeti eseményekhez is kapcsolódnak, mint a következõ karácsonyi kánta szövege is mutatja, amelynek metaforái a megszületett Jézusra vonatkoznak: <I><BR>Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, <BR>Amit régen várt az egész világ, <BR>Betlehemben kibimbózott zöldág, <BR>Király: mennybõl méltóság!</I> <BR><BR> A következõ, Tordaszentlászlón lejegyzett nagyon régi (XVII XVIII. sz.) karácsonyi kánta a bibliai karácsonyi történetet verses formában a következõképpen adja elõ: <BR> <I><BR> Parancsolá az Augusztus császár, <BR>Számoltassék mind e széles világ! <BR>Minden ember nevét beírassa, <BR>És császár levelébe bevallja. <BR> <BR>Siriában számlálást kezdének, <BR>Mennek vala mindenfelõl népek. <BR>Hazájokból és õk városokból <BR>Vallást tésznek császárnak magukról. <BR> <BR>Elindula József és Mária, <BR>Mennek vala Betlehem városába. <BR>Mert õk vala Dávid nemzetsége, <BR>A városba kell vala menniek. <BR> <BR>Máriának eljöve szülése, <BR>Nem találtak szállást Betlehembe , <BR>Vendégnéppel város betölt vala, <BR>Beszállának egy kis istállóba. <BR> <BR>Ott született a kicsinyded Jézus, <BR>Pásztoroknak, kit angyal jelentett: <BR>Ne féljetek, im mondok örömet, <BR>Megszületett a kicsinyded Jézus. <BR> <BR>Vigadjatok immár minden népek, <BR>Dicséretet fejenként tegyetek: <BR>Dicsõség mennyben az Istennek <BR>És e földön békesség népeknek. </I> <BR> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A karácsonyvárás és ünneplésének egyik legmeghittebb mozzanata a karácsonyfaállítás  díszítés, a jelképes vagy gazdag ajándékozás, amelyet ma egyetemesen elterjedt szokásként éli meg a keresztyén világ. A karácsonyfaállítás is a tavasz közeledését sejteti, szimbolizálja. Régen, a középkorban, fagyöngyöt vagy cserépben hajtatott zöld ágat vittek be a lakásba ezen a napon, s így született meg a karácsonyfa is, amely sötétzöld lombozatával az életet szimbolizálja. Nem tudjuk pontosan, hogy Kalotaszegen hol, mikor és kik állítottak s díszítettek elõször karácsonyfát, de azt az elõttem járó generációk kellemes karácsonyi emlékként tartották észben, hogy pl. Tordaszentlászlón a Jósika-Mikes Szécheny kastély lakóinak leányai, a nemes kisasszonyok a karácsony estélyén kivilágított kastély körüli park bokrai alá rejtették el a falu jobbágy- majd iskolás gyermekeinek szánt karácsonyi ajándékaikat, akik a szent estén a belsõ udvarba is bemehettek  megkántálni az urakat. Falvainkban a karácsonyfaállítás az elsõ, majd a második világháború után terjedt el. Az almán, dión, mogyorón és házi készítésû kekszen kívül került a fa alá, amíg a gyermekek kántálni mentek, a zsírosbõr viselõcsizma, a háziposztóból vagy brassai szürkeposztóból készült gyermekgúnya, a lányoknak szalag, csizma, fejkendõ, a konfirmációra készülõ fiúknak pedig bokszbõrbõl készült keményszárú Rákóczi csizma, stb. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<B>A Kalotaszegen ma is négy napos ünnep második napján az István, harmadik napján pedig a Jánosokat köszöntik a legények, a fiatal házasok. Csoportokban járnak, s az ünnepelt ablaka alatt, falvanként vagy tájegységként változó szövegû, de lírai hangvételû köszöntõket énekelnek, s az ének után verses beszéddel is felköszöntik az ünnepelteket, a megtisztelteket. Utóbbiakból idézem és megtanulásra ajánlom:</B> <BR> <I><BR> Áldja meg az Isten magukat sokkal, jókkal, <BR>Mint a mezõt virágokkal. <BR>Életeket kívánom, halálokat nem várom, <BR>Áldja meg az Isten, szívembõl kívánom! <BR><TABLE align=right><TR><TD><I>(Tordaszentlászló)</I></TD></TR></TABLE> <BR> <BR> Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, <BR>Cselédjével együtt kedves gazdasszonyát. <BR>Hogy még élhessenek sok karácsony napját, <BR>Tölthessék be ezt is erõvel, egészséggel <BR>És lelki idvességgel. <BR><TABLE align=right><TR><TD><I>(Ajtony)</I></TD></TR></TABLE> <BR> <BR> Szerencsés jó reggelt kívánok e háznak, <BR>Mind kicsinynek, nagynak, <BR>Leginkább magának, úgy mint Szent Istvánnak. <BR>Amidõn e napnak feltetszett sugára, <BR>Aranyos palástot vett a brusz (?) magának. <BR> <BR>Micsoda csillag ez, esmét elderüle, <BR>Derülése után esmét elkerüle. <BR> <BR>Csakugyan kimenyek párnapos (Parnaszus) hegyire, <BR>Kötök egy bokrétát Szent István fejire. <BR>Az én bokrétámnak zöldleveles ága, <BR>Mert ír a pennám, futásával várja. <BR><TABLE align=right><TR><TD><I>(Méra)</I></TD></TR></TABLE> </I> <BR> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Amint látjuk, a kántálást követõ beköszöntõk gyakran váltakoznak az István-napi köszöntõverssel. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Karácsony másodnapjához a magyar népélet regölési szokásai is kapcsolódnak, amelynek hagyományai a Székelyföldön és a Dunántúlon itt-ott még fellelhetõk. Bálint Sándor neves néprajzkutatónk szerint ilyesformán zajlott, illetve folyik le a regölés:  Ünnep másodnapján estefelé több, fiúkból álló csapat járja be a falut s minden házhoz bekérezkednek. Mondókájukban István király szolgáinak nevezik magukat, majd kerek pástokon legelészõ csodafiúszarvasról szólanak, azután rendre eláldják a gazda jószágát, földjét, a gazdasszony házatáját s a legényekkel összeregölik a leányokat. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Az egyes szakaszok végén zajütés kiséretében refrénszerûen a hej-regö-rejtem szavakat ismétlik. A regösök különösen a leányos házakat keresik fel, ahol szívesen is látják õket, mert azt tartják, hogy az a leány, akit valamelyik legénnyel együtt emlegetnek a regösök, az a jövõ farsangban okvetlenül férjhez fog menni, éspedig a megnevezett legényhez. Nos megállapítható, hogy a zajütésben és a regö-rejtem szavak ritmikus ismétlésében, amely ma teljesen hiányzik mind a kántálásból, mind az István és János-napi köszöntõénekekbõl és versekbõl, a finn-ugor sámán varázslás csökevényét kell látnunk. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Az ünnepkör negyedik napja egésznapos táncvigalmat, hangulatos, tréfás események átélését jelentette a legények számára. Hajnalban keltek, szánkókat kerítettek s felkeresték a  vínleginyeket azaz az agglegényeket. Szánkóra ültették õket s tréfálkozva végighúzták õket a falu utcáin. Majd betértek velük a táncoló házba, ahol borsas pálinkát itattak velük, s amíg ittak, vesszõzték õket, hogy frissek legyenek, ne tunyuljanak el, mint a butykók. Ezért ezt a szokást butykózásnak is nevezik. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Ünnepköszöntõmben nem törekedtem a néprajzi teljességre, a még élõ esetleg már halódó vagy éppen változó karácsonyi szokásaink bemutatására. Csupán a szokásváltozatokat próbáltam a mához közelebb hozni azzal a céllal, hogy a karácsony ünnepkör üzenete, hangulata közösségeinket, e gyorsan változó és elidegenítõ világunkban is, összetartsa, hagyományaink megtartására vagy éppen felújítására késztesse mindannyiunkat. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Ezekkel a gondolatokkal kívánok lapunk, a KALOTASZEG nevében is minden kedves olvasónknak, munkatársunknak áldott, békés karácsonyt és boldogabb újesztendõt! <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Boldizsár Zeyk Imre <BR> <BR> <BR> <CENTER><H3>Debreczeni-Droppán Béla ünnepi emlékbeszéde</H3> <I>(Magyargyerõmonostor, 2002. szeptember 7.)</I> <BR><B>Tisztelt ünnepi gyülekezet! <BR>Nagytiszteletû urak, <BR>tisztelt vendégek, kedves monostoriak!</B> </CENTER> <BR> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Debreczeni Márton bányamérnök és költõ születésének 200. évfordulója alkalmából gyûltünk ma itt össze, ünnepelni és emlékezni, itt szülõfalujában, Magyargyerõmonostoron. Elõször az õ rövid, de gazdag életérõl, munkásságáról beszélnék, majd az õ nagyszerû emberségérõl, emberi nagyságáról. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Debreczeni Márton 1802. január 25-én született Debreczeni János fazekasmester és magyarvalkói Lõrincz Erzsébet hatodik gyermekeként, nem is olyan messze, mindössze néhány méterre mostani ünnepségünk színhelyétõl. Itt, az akkor még a báró Kemény család kezében lévõ régi parókia kertjének tövében, az ún. Sikátor utcában, nagy sziklához lapulva állt az a ház, melyben õ 200 évvel ezelõtt meglátta a napvilágot. A Debreczeni-házat Imre Jankó András bontotta le, a helyére épített és ma is álló ház homlokzatán olvasható évszám szerint 1897-ben.  És hát itt, ebben a templomban keresztelte meg õt a helybeli lelkész, az akkor 73 éves Deési Hosszú István. Debreczeni Márton elemi iskolai tanulmányait Magyargyerõmonostoron végezte Péntek József vezetése alatt. Legidõsebb fiúgyermekként a családi mesterség, a fazekasság folytatása várt volna rá, de végül egy baleset megakadályozta ebben. Az történt ugyan is, hogy a kis Marcinak egy alkalommal harangozás közben, a harang nyelve leszakította ill. összeroncsolta az egyik ujját, és így alkalmatlanná vált a fazekasmesterségre. Debreczeni Mártont szülei 1813 õszén  fõként a szintén falubeli Ignácz Márton ösztönzésére  beadták az akkor már híres kolozsvári ref. kollégiumba. Egy évtizedet töltött a Farkas utcai iskolában, ahogy iskolatársa és barátja, Herepei Károly lelkész emlékezett: <I> sanyarú szegénysége mellett is mindég egészséges, eleven s igen jó kedvû volt,  tanulásában eleitõl fogva kitûnõ, jámbor, s erköltses magaviseletéért mindenek elõtt közkedvességben. </I> Kolozsvári diákéveiben kezdett el verselgetni, melyrõl kétkötetnyi költeménye tanúskodik. (A két kéziratos verseskötetet ma a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára õrzi.) Érdekesség, hogy õ írta meg 1818-ban az elsõ nyomtatásban is megjelent román katonabúcsúztatót. A kollégium után tanulmányait a híres selmeci bányászakadémián folytatta tovább. Az akadémiát 1826-ban végezte el kitûnõ eredménnyel, mégpedig úgy, hogy az utolsó két év tanulmányait  szegénysége miatt  egy tanév alatt teljesítette. Az akadémia befejezése után, mint végzett bánya- és kohómérnök visszatért szülõhazájába, Erdélybe, bár külföldrõl jobbnál jobb ajánlatokat kapott,  mivel azonban õ, mint gróf Mikó Imre írja: csak  honában s honának akart szolgálni  nem fogadta el azokat. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Elõször Radnára helyezték olvasztómesternek. Itt szövõdött házassága Láhner Terézzel, akitõl nyolc gyermeke született. Radnán kezdte el írni  A kióvi csata c. eposzát, melyet halála után, 1854-ben adott ki saját költségén gróf Mikó Imre. Elsõ állomáshelyén nem maradt sokáig, 1827 februárjától már a Hunyad vármegyei Csertésen dolgozott helyettes kohóellenõrként. Három évvel késõbb pedig már, mint kohóellenõrt Zalatnán, az erdélyi bányászat akkori központjában találjuk. Debreczeni Márton zalatnai mûködésével  biztosan megállapítható  új és virágzó korszaka kezdõdött az Erdélyi Érchegység, egész Erdély bányászatának és kohászatának. Hosszan sorolhatnám azokat az újításokat, találmányokat ill. fejlesztéseket, melyek az õ nevéhez fûzõdnek, melyekkel minden addiginál nagyobb lendületet adott e meghatározó iparágnak. Sok-sok percet igényelne csupán ezek felsorolása is, úgyhogy mindösszesen két dolgot említenék meg. Az egyik nagyon jelentõs, mondhatni korszakos teljesítménye: Erdély elsõ gõzgépének üzembe állítása volt 1838-ban, Zalatnán. A másik, amirõl pedig szólnom kell, Debreczeni Márton legnagyobb találmánya: az olvasztás folyamatát megkönnyítõ ún. csigafúvó. Ez a találmánya Európa-szerte ismertté tette a nevét. (A Debreczeni-féle csigafúvót az 1840-es évek elejétõl kitûnõ teljesítménye miatt már a legnagyobb külföldi kohómûveknél is alkalmazták.) <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A találmányok, a sok-sok reform jelentõs mértékben fellendítette Erdély bányászatát és fõként kohászatát. Debreczeni mûködése nyomán csak az erdélyi ezüstolvasztók több mint tizenkétszeres haszonra tettek szert. Azt hiszem Erdélyben, manapság is ilyen nagyszerû gyakorlati szakemberekre, tudósokra lenne szükségünk,  és persze olyan felsõ vezetésre, amely jutalmazza, elismeri és felkarolja a tehetséget. Az akkori vezetés felkarolta munkásságát, elismerte azt, és ennek köszönhetõen, gyorsan haladt elõre a hivatali ranglétrán: 1833-ban zalatnai kohónaggyá és igazgatósági ülnökké nevezték ki, 1839-ben pedig  mindössze 37 évesen  õ lett a zalatnai összes mûvelési ágak feje, bányatanácsosi címmel bánya-, kohó- és uradalmi igazgató. 1840-ben immár, mint az erdélyi kir. kincstár ideiglenes elõadóját Nagyszebenbe, a kincstár akkori központjába helyezték. Végül pedig 1842-ben az uralkodó kincstári tanácsossá nevezte ki. Nagyszebeni évei alatt adminisztratív tevékenysége bontakozott ki. Ekkor már egész Erdély bányászatára gyakorolt döntõ hatást. Nevéhez fûzõdik ezen idõszakban, pl. a vajdahunyadi vasgyártás újjászervezése és felvirágoztatása, illetve az 1840-es évtized elején szerkesztett német magyar bányászati szótár. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;E sokoldalú munkásságot gróf Mikó Imre, aki kincstári elnökként 1847-tõl Debreczeni felettese volt, a következõképpen méltatta: <I> Íme, mint ölelte fel alkotó talentuma az egyetemes bányaügyet; mint terjesztette ki munkásságát e nemzeti és statuszgazdászati ipar minden ágaira; hogy észrevett minden hiányt, minden tökéletesíthetõt, s mennyire képes volt széles ismeretei s ügyes tapintata által, hol baj jelentkezett, azonnal orvoslás után látni! Képzelhetni mennyi s minõ eredményei voltak egy ily tevékeny élet soha nem tágító fáradozásainak a kincstári jövedelmekre s általában a hazai bányászatra nézve. Szíve volt õ az erdélyi bányászok pangó testületének; élet adó vért satnyult ereibe, rugékonyságot merev tagjaiba õ szivárogtatott: õ volt éltetõ lelke a szinte csak vegetáló organismusnak. </I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Debreczeni Mártont az 1848 49-es szabadságharc sem hiányolhatta. Az Uniót kimondó 1848-as erdélyi országgyûlés õt a Magyarország és Erdély egyesítésének gyakorlati (intézményes) kimunkálására létrehozott Unió-bizottság tagjává választotta, ami annál is kitüntetõbb volt, mivel õ volt a bizottság egyetlen olyan tagja, aki sem az országgyûlési követekhez, sem pedig valamely méltósághoz nem tartozott. (Pusztán szakértelme miatt választották a bizottságba.) Miután  immár Pesten  befejezte bizottsági munkáját, 1848. augusztus 22-én Kossuth pénzügyminisztériumának tanácsosává nevezték ki. (Késõbb a pesti állami fegyvergyár irányításában is aktív szerepet vállalt.) Kossuth Lajossal  a családi szájhagyomány szerint  jó, baráti viszonyba került és vele párosan nemzetõri szolgálatot is teljesített. 1849-ben erdélyi pénzügyminiszteri biztosként Debreczeni Márton irányította egész Erdély bányaügyét, sõt az egész erdélyi pénzügyi szervezetet. Ezt a feladatát is a legnagyobb elismerés közepette végezte. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Debreczenit ezért, kormányzati tevékenységéért a szabadságharc leverése után perbe fogták, és állásából elbocsátották. Állásától megfosztva, népes családjával nagy szegénységben élt. Barátai és tisztelõi támogatása mellett alkalmi munkát vállalt. 1851. február 13-án éppen szállásadójának, a híres építész Kagerbauer Antalnak segített Kolozsváron, a Magyar utcai református templom építésénél, amikor a nagy hidegben meghûlt és tüdõgyulladást kapott. A betegséggel gyenge szervezete és megtört lelke már nem tudott megbirkózni. Öt nap múlva, 1851. február 18-án, este 11 órakor halt meg Kagerbauer Sétatér (ma: Emil Isaac) utcai házában. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Keddi napon halt meg, két nappal késõbb temették õt el a Házsongárdi temetõben, ahol ma is megtalálhatjuk sírját. És azon hét vasárnapján, mikor õ meghalt, Magyargyerõmonostoron Hory Farkas lelkész Debreczeni Mártonról  Elesett a mi fejünknek koronája igéjével emlékezett meg. Beszédét így kezdte: <I> Sok örvendetes és sok szomorú híreknek valék tolmácsa közöttetek kedves atyámfiai szomorú halotti gyülekezet, de szomorúbb hírrel, mint most nem állottam elõttetek soha. Könnyezõ szemekkel és fájdalmas szívvel tudatom veletek, hogy Debreczeni Márton volt kincstári tanácsos, a ti büszkeségtek, koronátok, s nemzetünknek a maga pályáján egykor fénylõn tündöklött csillaga nincs többé. Nincs többé Debreczeni Márton, a ti véretekbõl való vér, kinek neve a fazekas mûhely egyszerû csendes körébõl eljutott a trónus fénylõ zsámolyáig. E név vala az, mely családi körötökben, mint ritka kincs örvendeztetett, utazástokban ajánlólevélül szolgált, szóval oly férfi tûnt le az élet színpadáról, kinél kõszáli falvunk századok óta dicsõbbet nem állított elé, s ki tudja mikor állítand. </I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Megemlékeznék még Debreczeni Márton nagyszerû emberségérõl.  Jelen korunkban, mostanában, mikor nagy tudósokról, közéleti személyiségekrõl emlékeznek haláluk után, általában elmondják, hogy milyen jelentõs tettek fûzõdnek a nevükhöz, mit köszönhet nekik a haza, de nem emlékeznek meg az emberrõl, az emberi nagyságról. Ez a XIX. században még máshogy volt, akkor, akik õt ismerték, akik róla írtak: gróf Mikó Imre, Gyarmathy Zsigáné, Kõváry László és mások, megemlékeztek az õ emberségérõl is. Leírták, milyen nagyszerû ember volt, történeteket írtak le újságokban, tanulmányokban, és legalább annyira fontosnak gondolták példamutató emberségét, mint tudós-bányamérnök teljesítményét. Gyarmathy Zsigáné szül. Hory Etelka õt minta-embernek nevezte, az igaz ember  így írt róla. Gróf Mikó Imre,  Erdély Széchenyije emlékezik úgy Debreczeni emberségét dicsérve, hogy mikor a kincstárnoki hivatalát átvette és az addigi elnöktõl, Nádasdy gróftól felvilágosítást kért a kincstári személyzetrõl, elõdje így nyilatkozott Debreczeni Mártonról: <I> ez barátom, egy pompás, minden tekintetben pompás ember. </I> Hory Farkas pedig a következõket mondja az õt gyászoló gyülekezetnek: <I> Ha úgy vesszük, mint embert, csudálnunk kell benne azon okos tapintatot, mellyel mindenek szeretetét meg tudta nyerni, a nagyok, a kormányzók õt barátjoknak, az alattvalói apjoknak nevezték, ne, egyszer valék szemlélni s érezni az õ szelid bánásmódját, egyszerû és erõltetés nélküli nyájas társalgását, s kiolvasni szemébõl a színmutatás nélküli tiszta felebaráti szeretetet. </I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;És a mai napon erre a nagyszerû emberre emlékezik szülõfaluja, Magyargyerõmonostor népe, és rá emlékezik családja is. Önkéntelenül is Gyarmathy Zsigáné következõ sorai kívánkoznak beszédem végére;  Kalotaszeg Nagyasszonya több mint száz évvel ezelõtt így fejezi be egyik Debreczeni Mártonról megemlékezõ írását: <I> Debreczeni Márton már sok év óta pihen a kolozsvári temetõben, de neve élni fog nem csak a tudomány és költészet mezején, hanem a szülõfalu népénél is mindig, míg csak az öregek nemzedékrõl nemzedékre szívhez találó apró történeteket regélnek apró unokáiknak a nagy és igaz emberekrõl. </I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Gyarmathy Zsigáné mondatainak igazsága, teljesedése van a mai napon, és azt kívánom e szép ünnepen ünneplõ gyülekezetünknek: legyen meg Debreczeni Mártonnak emlékezete  mindig. <BR><BR><BR> <CENTER><H3>Sinkóné Kalló Katalin tájházavató beszéde</H3> <B><I>(Magyargyerõmonostor, 2002. szeptember 7.)</I> <BR>Tisztelt egybegyûlt <BR>ünneplõ gyülekezet!</B></CENTER> <BR> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Engem kértek meg, hogy egy pár szóval elmondjam a <I>histora domus</I>át ennek a háznak, amelyet ünnepélyesen és örvendezõ szívvel megnyitni készülünk. Tiszteletes úr említette a templomban, hogy szerénységem volt a megálmodója és többé-kevésbé a kivitelezõje is, de ez így nem igaz. Ez a ház, amit itt most látunk, néhai Sinkó Péter telkén állt, és magtárként szolgált annak idején, késõbb pedig használatlanul állott. Ezelõtt nyolc évvel, az akkori lelkész, Kiss Tibor tiszteletes úr jól megnézte és látta, hogy milyen szép. Az õ ötlete volt, hogy ezt a használatlan épületet ide, az akkor még lakott parókia udvarára, és egy múzeum-szerû tájházat rendezzünk benne, amely körülbelül úgy nézzen ki, mint a parasztházak Monostoron ezelõtt százötven vagy száz évvel. Ezt a tervet megvalósítandó, a tulajdonossal, özv. Sinkó Jánosné Petibandival megbeszélte, aki ezt az épületet az egyháznak nagyon csekély ellenszolgáltatás fejében átadta. A gyülekezet férfi tagjai 1994 koratavaszán  még hó borította a fedelet  hatalmas közmunkával egyetlen nap alatt lebontották és lehozták az egész anyagot ide, a helyi ácsmesterek vezetésével, akik úgy bontották szét az egész boronaépületet, hogy azt ugyan úgy lehessen összerakni. Ez nem volt könnyû feladat, ugyanis a tetõszerkezet már elég romos állapotban volt. Az egyház költségén újra állíttatott, és megjavíttatott, bezsindelyeztetett  hát nem is emlékszem már pontosan, mert egy kicsit régen volt, de pár nap leforgása alatt. Nem tudom elsorolni most, hogy kik vettek részt ebben a munkában, nagyon sokan voltak, sajnos van, aki már nem él, van, aki betegség miatt nem tud velünk lenni, hogy együtt örvendezzen ezen a szép ünnepen. Volt lelkesedés, mindenki felkarolta ezt az ötletet, megvalósíthatónak tartotta, és megkezdõdött a munka. Elõször be kellett tapasztani, ugye, a falat, hogy minden eredeti legyen. A tapasztást Kalló Péter testvérünk végezte, utána pedig özv. Imre Jánosné adományozott egy csempekályhát, egy ilyen régi kemencét, amit a régi házból lebontott, ugyancsak ennek a múzeumnak a részére. Akkor merült fel az ötlet, hogy mivel falunknak talán a leghíresebb szülötte  nem talán, hanem bizonnyal  , Debreczeni Márton volt, ennek a háznak a Debreczeni Márton Tájház nevet adjuk. Aztán egyebek jöttek közbe: az egyházközség nagyon költséges és nagy építkezésbe kezdett, elõször a tornyot be kellett fedni, szinte az egész templomról ki kellett cserélni a zsindelyt, utána pedig hozzáláttunk az új parókia építéséhez, amit két év alatt sikeresen be is fejeztünk, és ez az akció, a múzeumépítés megakadt. Sajnos az anyagi erõforrásainkat is annyira kimerítette ez az elõbb említett tevékenység, hogy már nem tudtuk tovább folytatni az emlékházat. Ekkor jött hozzánk, a faluba egy kedves fiatal diák [Debreczeni-Droppán Béla], aki a gyökereit kereste, akinek nagyon megtetszett ez az ötlet, s az utolsó évben teljes szívvel-lélekkel ideállott az egész családdal, nemcsak szívvel-lélekkel, hanem hathatós anyagi segítséggel is  amit ezúttal is nagyon szépen megköszönünk neki  , s így sikerült összehoznunk azt, amit itt most látunk. Megjegyzem, hogy a berendezés nem egészen a múzeumé  még  , viszont a mai napra szívesen kölcsönadták az emberek, mindenki, amit kértem tõle, ideadta, sajnos, nem tudtam felkutatni pontról pontra azokat a berendezési tárgyakat, amiket itt ma szerettünk volna bemutatni, viszont remélem, hogy a jövõben erre is sor kerül majd. Én egyelõre megköszönöm mindenkinek, aki a mai ünnepség megszervezésében elrendezésében részt vett: elsõsorban újra megköszönöm a Debreczeni családnak az anyagi és erkölcsi támogatását, azonkívül újra meg szeretném cáfolni a tiszteletes úrnak azt a kijelentését, hogy én lettem volna az, aki berendezte a házat. Nem én voltam, hanem fölolvasok egy hosszú névsort azokkal akik segítettek, hogy az üres házból ma ez legyen, amit látnak. Segítségemre voltak az utóbbi hónapban: Barta Attila Bogoli, Barta István Kisbarta, Bálint Árpád, Buzás Márton, Buzás István, Bódis István Kerekes, Kovács András Zici, Kovács Balázs Máté, Kovács István Máté, Kovács István Gyurika, Kovács János Imre, Kovács László Gyurika, Kovács Ferenc Marci, Sinkó András Bózsa, Sinkó István Petikó, Sinkó Levente, Sinkó János Petibandi, ifj. Sinkó János Petibandi, azonkívül a konfirmándus és vallásórás gyerekek, az asszonyok, akiknek száma, mint csillag az égen, fel sem tudom sorolni, mert attól félek, hogy valakit kihagynék. Tehát én személy szerint mindenkinek nagyon szépen megköszönöm mindazt, amit tett, és arra kérem, kérek mindenkit, hogy a lelkesedés ne lohadjon le a szép ünnepség után, hanem folytassuk ezt a munkát és végül is kerüljön helyére minden ebben a házban, hogy mindenkinek, aki idejön, lelki feltöltõdést jelentsen, hogy valami szépet látott. Nagyon szépen köszönöm a meghallgatást, és most a fõkonzul urat megkérem, hogy a nemzeti színû szalag átvágásával nyissa meg a Debreczeni Márton Tájházat. <BR><BR><BR> <CENTER><H3>Régiónk magyarságának perspektívái <BR>a tradícionális háziipar példáján</H3></CENTER> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Amikor erdélyi magyar népmûvészetrõl beszélek nem szándékom elhatárolni azt, az egykori önálló országban elõ más etnikumok népmûvészeti hagyományainak értékeitõl. Mivel a magyarság több mint 1000 éve államalkotó szubjektumként van jelen Európának ezen keleti tájain, érthetõ módon jelentõs hatást gyakorolt különösen a vegyes lakosságú vidékek más nemzetiségeire, miközben maga is befogadóként nyilvánult meg. Talán a Kós Károly-i értelemben vett erdélyiség, transzilvanizmus igazolja egyben Európához való tartozásunkat is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a tipikusan európai, mondhatnánk nyugati építészeti stílusnak, a gótikának egyik és egyben földrajzilag legkeletibb remeke a brassói Fekete-temp-lom. De a régi magyar és szász erõdített templomok, várak és kastélyok, berendezései, a különbözõ korok tánc és zenei anyaga, amelyek egykor felsõbb társadalmi körökben voltak divatosak, s amelyeket az alsó rétegek konzerváltak, fõleg románok: a Mezõségen, a Kis-Küküllõ alsó folyása mentén és más helyeken is. Ezt bizonyítják Martin György megállapításai és Kallós Zoltán pótolhatatlan gyûjtései. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;A magyar népi kultúra szakavatott kutatóinak figyelme nem véletlenül fordult Kalotaszeg felé már a XIX. század végén, hiszen az itt található népi alkotások õrzik motívumaikban azokat a régi magyar szimbólumokat, amelyeket egykori õseink hitvilága sajátos írásos emlékeinek, a kollektív tudattalan felszínre törõ sejtelmes vallásos képeinek tekinthetünk, mint: nap, hold, tulipán, életfa jellegzetes kiábrázolásai. A fafaragászat, bútorfestés, varrottasok és a sajnos egyre fogyatkozó hagyományos építkezés, templomok festett kazettás mennyezetein fellelhetõ díszítések (bánffyhunyadi csillagnaptár) mind-mind egy jelképrendszer láncszemei. Bármilyen tudást hordozzanak is ezek a népmûvészeti alkotások, meggyõzõdéssel vallhatjuk, hogy alkalmasak a továbbadásra. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Kalotaszegnek ez az õsi szimbólumrendszere visszautal a keresztyénség felvétele elõtti idõkre. Érthetõ tehát, hogy miért kutatta olyan szenvedélyesen Kalotaszeg varázslatos kincseit munkatársaival együtt a gödöllõi mûvésztelep alapítója és vezetõje Körösfõi-.Kriesch Aladár, aki a kalotaszegi népmûvészet elemeit akadémikus megoldásokkal ötvözve és plein-air effektusokkal gazdagítva alakította ki sajátos  magyaros szecessziós stílusát, melyen érezhetõ a preraffaeliták hatása is, ugyan úgy, mint Kós Károly építészetén. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Hermann Antal a Magyarországi Néprajzi Társaság titkára, az Ethnographia szerkesztõje 1890-ben hívja meg elõször Jankó Jánost Kalotaszegre, aki azonnal kutatásba kezd. Egy évre rá már meg is jelenteti a Kalotaszeg magyar népe címû néprajzi tanulmányát. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Aki legtöbbet tett Kalotaszeg népmûvészetének megismertetéséért, a varrottasok elõállításának háziiparrá való fejlesztéséért az egykori magyargyerõmonostori református lelkész leánya, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka volt. Számos világkiállításon mutatta be az ósdi tulipános ládákból elõvetetett, száz évnél idõsebb kézimunkák mintái után készítetett varrottasokat, így 1885-ben Budapesten, 1890-ben Bécsben, 1904-ben Saint Louisban, 1905-ben Milánóban, 1908-ban Londonban és 1909-ben Berlinben. Mint érdekességet említem meg, hogy az Eszterházy Pálné hercegasszony által 1885-ben megvásárolt kézimunka volt az elsõ pénzért eladott darab a kalotaszegi varrottasokból. Gyarmathy Zsigáné magára vállalta a megrendelõi réteg ily módon történõ megszólítását, az alapanyag beszerzését, az elkészített varrottasok felvásárlását, raktározását, majd a megrendelõkhöz való eljuttatását. Ma már szinte hihetetlen, hogy e sokrétû feladat vállalásának hátterében nem a  nagy üzlet csábítása, hanem a mások szenvedéseire érzékeny, annak megszüntetéséért tenni is akaró, népe anyagi felemelését feladatának érzõ ember elkötelezettsége állt, aki így próbált segíteni azokon a gyakran magukra hagyott kalotaszegi gyermekeken, akiknek édesanyjuk idegenben kényszerült munkát vállalni. Így vall errõl a Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából címû írásában:  És ha eljõ az idõ, hogy a varrottas egy meggyökeresedett házi ipar lesz, akkor más képet fog nyujtani a kicsi telkek tája. Akkor az édesanyák nem lesznek kénytelenek odahagyni parányi gyermekeiket. Az idõk folyamán végül is sikerült a sanyarú anyagi körülmények között tengõdõ, a silány talaj miatt gyakran csak követ kapáló kalotaszegiek számára egy kiterebélyesedõ megélhetési lehetõséget teremteni. Kezdetben még helyben termelték meg a kendert, fonták a fonalat, szõtték a vásznat, olyan szépet, amilyent még Székelyföldön sem készítettek  mondta Gyarmathy Zsigáné. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;1911-tõl, Hory Etelka halála után 1921-ig  szakirányító hiányában a varrottasok jellegét megbontó, ritka, szétesõ mintájú kézimunkák kerültek ki a varróasszonyok kezébõl (Vasas Samu Kalotaszeg, II. 1991. 7.) 1921-ben Kónya Gyuláné, a magyarvalkói református lelkész felesége vette kezébe az irányítást, aki a fafaragászat és a festett kazetták néhány jellegzetes motívumával gazdagította a varrottasok mintakincsét. Nyolc év alatt nyolc jelentõs kiállításra vitte el a Kalotaszeget fémjelzõ varrottasokat. A látogatóknak pedig lehetõségük nyílt megcsodálni a nagy figyelemmel és szakértelemmel varrt népviseletet is, amelyrõl Kós Károly azt tartja, hogy õsi magyar ruházat, különösképpen az asszonyok által hordott muszuj. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;E rövid történeti visszatekintés után vessünk egy pillantást az 1989-es romániai fordulat utáni gazdasági állapotokra. Évrõl évre növekedik a munkanélküliek száma, sokan továbbra is a létminimum határán élnek. A helyi háziipar egyre fontosabb szerepet tölt be az emberek életében. Nagyon sok család számára szerény, ám fontos jövedelemforrást biztosít. A munkahellyel rendelkezõknek fizetés kiegészítést jelent. A nyugdíjas szülõk sok esetben a így próbálják segíteni munkanélkülivé vált gyermekeiket. A határok átjárhatóságát, és a magyarországi hatóságok elnézõ magatartását kihasználva jó néhányan kisebb vállalkozások elindításához teremtettek anyagi alapot. Hamarosan kibõvült a már korábban létezõ kereskedõ réteg, amely a nyugati turisták mozgásával arányosan, azok ízlésigényeihez igazodva árudömpinget hozott létre. Mivel nem mûködik egy szakemberekbõl álló zsûrizés, a textíliák közül eltûnt a fodorvászon, elsietetté vált a megmunkálás, elszegényedett a mintakincs. Sok esetben már géppel szegik be az eladásra szánt varrottasokat. Ugyanazt a portékát kínálja minden árus. A giccsek kavalkádja szédíti el a tájékozatlan turistát, s mivel közülük sokakat (fõleg a nyugatiakat) Erdélybõl elsõsorban a Drakula-mesék érdeklik, hátborzongató faragott-festett figurák népesítik be az útszéli standokat. Kétségtelenül igaz, hogy az eredeti öltéstechnikával hímzett õsi minták olyan idõigényes, pontos munkát követelnek meg, amelyet a kirándulásokon souvenirt gyûjtõ turista nem fizetne meg. Az 1989-es változás után elsõsorban tehát Magyarország, a román tengerpart, nem kevésbé egyes nyugateurópai országok, mint Hollandia, Németország, Svájc vált az eladás célterületévé. Ez a kereskedésre specializálódóknak jelentett nagy elõrelépést a jövedelemszerzésben, s csak kismértékben az elõállítóknak. Nem javul hát a társadalmi közérzet, amelyre Erdély szerte elsõsorban a folyamatos létszámbeli apadás nyomja rá bélyegét. A kevés keresztelõ szûkös örömével nem tudja ellensúlyozni a gyakori temetések okozta lemondásra hajlamosító, kisebbségi érzést kialakító lelki terhet a többségi nemzettel szemben. Mindezt felfokozza a szenzációt hajhászó, elrettentõ híreket közvetítõ, gyakran békés magyar közösségek megosztását célzó irányított médiák hatása. Közösségbomlasztó ténykedéseiket nem képes ellensúlyozni az egyházi és kulturális kiadványok üzenete. Az RMDSZ inkább a nagypolitika hullámzásaiban próbál evezni, érdekvédelmi szerepe többnyire névleges. Vezetõ elitje mind jobban igényli a feltétel nélküli behódolást a kisebb nagyobb közösségek képviselõi részérõl, akikkel szemben a lejáratás, az erkölcsi megsemmisítés eszközeinek igénybevételétõl sem riad vissza, ha azok a  hivatalosan elvárt megnyilatkozások helyett a saját véleményüket fogalmazzák meg. Ez már nem ideológiai harc! Egyfelõl az egészséges hagyományokkal szembefeszülõ  bár a hagyományokra hivatkozó  világpolgárt utánzó ellentmondásos erõk, másfelõl a Romániában uralkodó gazdasági és kisebbségpolitikai manõverek befolyásolják negatív irányban e táj lakóinak társadalmi közérzetét. Kevés az a néhány értelmiségi, aki képes lenne betölteni a lámpás szerepét, mert maga is világosan lát. Aki hivatali teendõi ellátásán túl, hivatásából fakadó kötelezettségeit anyagi ellenszolgáltatás nélkül is maradéktalanul teljesíti. Mivel a szellemi-kulturális élet szervezésében mutatkozó ellentmondások arra a tényre vezethetõk vissza, hogy ezen területen gyakran hozzá nem értõ önjelöltek próbálják képviselni a kulturális értékeket, (akik legtöbbször a pályázatok útján ünneplésszervezésre, bizonyos pénzösszegek elnyerését célozzák meg) anomáliák mutatkoznak a hagyomány szerepének értelmezésében. A világ szeretné az egyház szerepét a materiális megvalósítások síkjára terelni. Így a hívek legtöbb esetben nem a lelki gondjaik, hanem anyagi ügyeik megoldását várják a lelkipásztortól. Felhalmozódnak a belsõ feszültségek, felborul a test és lélek egyensúlya, fokozódik az egész társadalom idegessége. E téren nagymértékben meghatározóak Románia elmúlt évekbeli gazdasági problémái, mint: magas szintû infláció, a nagy, állami tulajdonban lévõ ipari vállalatok privatizációjának következtében rohamosan növekedõ munkanélküliség, a jogalkotási folyamat, valamint a privatizációval és a külföldi befektetésekkel kapcsolatos törvények lassúsága, szabályozások kivitelezése, politikai feszültségek, amelyek a gazdasági válsággal egy idõben fejlõdnek, korrupció, kormányzati botrányok, a pénzügyi infrastruktúra, még nem épült ki teljesen a bankrendszer, az árfolyammozgások miatt nagy a veszélye az átváltásból származó árfolyamveszteségnek, infrastruktúra fejletlensége, az EU értékelése szerint a 10 társult tag közül Románia helyzete a legdrasztikusabb, amely egyrészt a derékba tört reformoknak köszönhetõ. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Az elõbb felsoroltak ellenére remélhetõek Románia gazdasági-politikai helyzetének pozitív irányú változásai.. A gazdasági elemzõk is derûlátóak, mivel a gazdaság rendkívül sok bõvítési lehetõséget tartogat, még privatizálásra vár az állami tulajdon 80 %-át kitevõ több mint 200 cég. Külföldi befektetõk úgy tekintenek Romániára, mint Közép-Európa második legnagyobb piacára, mivel területe 238.391 km, lakosságának száma közel 23 millió. A Romániában bejegyzett cégek vámkedvezményt élveznek Moldáviában, amely a FÁK országaival vámunióban van. Ez könnyû utat jelent a nagy keleti piac felé. Ezen kívül igénybe vehetõk a dunai és Feketetengeri hajózási elõnyök. Viszonylag olcsó a szakképzett munkaerõ, 2000-ben 130 dollár volt, míg Magyarország esetében 307 dollár. Gazdag nyersanyagforrásokkal rendelkezik. Bõven található: kõszén, barnaszén, lignit, kõolaj, földgáz vasérc, mangán, bauxit, kén, só, ólom, arany, ezüst, higany, márvány, dolomit, fa és ásványvíz. Turisztikai lehetõségei kimeríthetetlenek: tengerpart, Duna-delta, hegyek. A fiatal erdélyi vállalkozók mind jól beszélnek románul, így a magyarországi befektetõknek, vegyes vállalkozóknak nincsenek nyelvi korlátai. Egyelõre még kevés a nyugati konkurens, alacsony a földterületek ára. Kialakult egy szabad piacra való belépést biztosító jogrendszer, ami nem diszkrimináns jellegû. A 80,38 millió dollár értékû Romániában befektetett tõkével a MOL elért sikerei azt bizonyítják, hogy érdemes regionális múltivá lenni, hiszen ez számára jelen esetben a 10. helyet biztosítja Romániában a külföldi befektetõk rangsorolásában.(A felsorolt adatokat Máthé Csilla erdélyi származású közgazdász egyik szakelõadásából vettem át.) <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Nyilvánvaló szándékom, hogy az elõbb vázolt lehetõségek felmutatásával elsõsorban a Romániában élõ magyarság életminõségének javítási feltételeit próbáljuk megtalálni, természetesen magyar befektetõk segítségével. Ez nem jelenti csak a mások erejére való támaszkodást, hanem feltételezi saját energiáink mozgósítását is. Az elmúlt évszázad során, különösen a Trianoni diktátumot követõen, nagyon sok erdélyi kezdeményezés született az otthonmaradást biztosító anyagi és szellemi feltételek létrehozására. Úgy gondolom nem érdektelen, ha néhány mondat erejéig megpróbálom felvázolni Kós Károly életmûvének messze mutató példáját. Útbaigazítóak lehetnek az építészeti tervezõ, író, néprajzkutató, könyvkiadó, lapszerkesztõ, nyomdász, képzõmûvész, tanár, közéleti személyiség otthonteremtõ, közösséget építõ erõfeszítései. Felismerte azt a valóságot, hogy Erdélyben a különbözõ nyelvet beszélõ népek történelmi helyzetüknél fogva egymásra vannak utalva. Ezt az egymásrautaltságot úgy próbálta felfogni, hogy ne egymás ellen, hanem egymást segítve használják fel azokat a bennük feszülõ energiákat, amelyekkel nem országrombolókká, hanem országépítõké válhatnak. Ehhez azonban nem a kultúrák és hagyományok összemosására, hanem különbözõségük megõrzésére biztat. Elképzeléseit ma nyugodtan autonómia-törekvéseknek is tekinthetnénk. Sajnos ezek nem valósulhattak meg a Trianon utáni román  nemzethomogénizáló politizálás miatt, amely minden gazdasági intézkedését is ennek a célnak rendelte alá. Elõször a 60-as évek elején a zsidó kereskedõktõl  szabadult meg , majd a mezõgazdaságban és kézmûvességben nagy tapasztalatokkal rendelkezõ szászokat, svábokat adta el fejpénzért az egykori Nyugat- Németországnak, és folyamatosan másod-harmadrendû állampolgárokká degradálta a magyarokat, kiszorítva a szakembereket vezetõ pozícióikból. Talán ez egyik fõ oka Románia jelenlegi feszültségekkel terhelt társadalmi-gazdasági állapotának. Kós Károly nemcsak a tervezések, hanem a mindenkori újrakezdések, megvalósítások embere volt. Amikor egyes vezéregyéniségek, (mint ahogy az 1980-as években is) reményvesztetten hagyták el Erdélyt,  hogy aztán késõbb a megtalált lehetõségek biztonságából visszabeszélve osztogassanak okos tanácsokat azoknak, akiknek szerintük kötelességük megtartani életük árán is a drága szülõföldet  õ akkor tért vissza, kétszer is, otthagyva a tisztes megélhetést és megbecsülést ígérõ egyetemi tanári állásokat. Megpróbálkozott a mezõgazdaság megszervezésével, felvállalta a református egyház világi irányítását, egyszóval személyes életpéldával bizonyította vezérelvét: minden körülmények között dolgozni kell! <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Nyilván más idõket élünk, de hasonló gondokkal küszködünk. Az Erdélyben élõ etnikumok létszámbeli aránya lényegesen megváltozott. A Ceauºescu rezsim emberkereskedelme révén elenyészõre csökkent a németajkúak létszáma, a demográfiai összetételt az iparosítás címszó alatt a románok javára erõszakosan megváltoztatták, de nekünk mégis meg kell találnunk azt a pontot, ahonnan elindulhatunk a jövõ felé. Mindenek elõtt el kell végeznünk a magunk revízióját. A realitások figyelembevételével újra kell gondolnunk a lehetõségeket. A múlt tapasztalatait újraértékelve, a jelenlegi keretek között kell jövõnk stratégiáját kidolgoznunk. Ellenkezõ esetben az egyéni érdekeket mindenáron érvényesítõ taktikázásoknak válunk áldozataivá. A Bethlen Gábor-i idõk példáját felelevenítve nem lenne érdektelen visszahívni azokat a külföldön magas képesítést nyert, még fiatal értelmiségieket  természetesen képességeiknek és felkészültségüknek megfelelõ állást biztosítva  , akik már nyelvi ismeretekkel és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Nagy szerep hárul az egyénekre, de különösképpen a szûkös pénzügyi keretek közé szorított önkormányzatokra, hiszen az egészséges helyi kezdeményezések kigondolásához nem kell pénz, de a kivitelezéshez is csak akkor lehet támogatást remélni, ha azok beleilleszkednek egy átfogó európai regionális programba. Kalotaszeg természeti adottságai jó alapot biztosítanak az idegenforgalom fellendítéséhez, mint ahogy az egész Székelyföld is. A többnyire legelõs dombvidék az állattenyésztésnek kedvez. Ha a fajállatállomány felerõsödik a hús és tej feldolgozás jövedelmezõ kereseti lehetõséget kínál. A környezõ erdõk biztosítják a fafeldolgozáshoz szükséges nyersanyagot, új munkahelyek létrehozását a bútorgyárak beindításával, a befektetõknek pedig hosszú távon nem kevés hasznot. Amiben pedig a státusztörvény és a határon kívüli magyaroknak juttatott pénzbeli támogatás jelentõsen segíthetne, az a háziipar támogatása, amely a varrottasok elkészítésénél, fafaragászatban, bútorfestésben az igényes, alapanyagában, mintakincsében, kidolgozásában eredetiséghez ragaszkodó árutermelést szorgalmazná. (A Duna televízió éppen most készít Csillagfaragók címmel filmsorozatot az erdélyi magyar népmûvészet különbözõ területeirõl.) <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Mindezeket egybevetve érdemes lenne létrehozni egy akár nemzetközi konferenciák szervezésére alkalmas központot Bánffyhunyadon, ahol a háziipar legsikeresebb tárgyaiból lehetne állandó kiállítást rendezni, berendezési tárgyakként bemutatva mai felhasználhatóságukat. Adottak a környék természeti és néprajzi látványosságai. A tájegység nagyjából jó minõségû nemzetközi útvonala mentén helyezkedik el Bánffyhunyad, Kalotaszeg egyetlen városa, amely ugyanannyi távolságra van Budapesttõl, mint Sepsiszentgyörgytõl. Tehát a híd szerepét tölthetné be az Anyaország és a tömbmagyarság lakta Székelyföld között. Néhány környékbeli faluban már beindult a faluturizmus, amelyet az elõbb felvázolt lehetõségek kihasználásával, észszerû tervek megvalósításával lehetne tovább kifejleszteni, hogy néhány évtized múlva ne csak a gazdag kalotaszegi irodalom beszéljen egy volt sajátos és õsi magyar népi kultúráról, hanem a jó megélhetési lehetõségek szülõföldön tartó ereje biztosítson békés és nyugodt jövõt az itt élõk, s majd az ide visszaköltözõk számára. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Bánffyhunyad, 2002. <BR><TABLE align=right><TR><TD><B>Kusztos Tibor</B></TD></TR></TABLE> <BR> <I><BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia Jövõkutató Bizottsága II. Nemzetközi Konferenciáján (Lillafüred, Palota szálló, 2002. október 3-5. Gazdasági fejlõdés  Társadalmi egyenlõtlenség témakör)</I> <BR><BR><BR><CENTER><H3>A kalotaszegi nótafa</H3></CENTER> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<B>Vikár Béla</B> néprajzkutató meghatározása szerint a nótafák mindenike  egy-egy kiadatlan, élõ népköltési gyûjtemény . E meghatározás csak részben érvényes a kalotaszegi híres nótafa: <B>Ambrus Sándorné Márton Katára</B>,  Morzsa Kata néni -re (1901 1986). Azért csak részben, mert népdalainak bõ hányadát felvételek õrzik, immár nyomtatásban is napvilágot láttak e kalotaszegi  dúdok és folyamatban van a teljes népdalkincset felölelõ összeállítás megjelentetése. E kiadást nevelt leánya, <B>Balogh Zoltánné Kalló Anna</B> zenetanárnõ gondozza, akivel közösen Kata néni emlékét idézzük. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> Márton Kata Körösfõn született és a szülõi házban, kalotaszegi varrottasok készítése közben, a fonóban, különbözõ falusi összejöveteleken szívja magába, majd  tanulékony lévén  szép hangján énekli a népdalokat. Folytasd kérlek az eseménysort.</I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Valóban a szülõi házban tanulja meg az igazi népdaléneklést édesanyjától és nagy apjától, Márton Györgytõl. Édesanyja kalotaszegi varrottasokkal foglalkozott. Varrás közben mindig énekelt a nyolc gyermekének, akik közül a kis  Morzsa volt a legnagyobb. Azért ragadt rá a  Morzsa név, mert egész kisgyermek korától nem ette a kenyeret, hanem a tyúkoknak morzsolta. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Alig tizenöt éves, amikor meghal az édesanyja, ami rettentõ nagy bánatot és gondot okozott neki, mivelhogy a nyolc testvér közül õ volt a legnagyobb. Így reá hárult a kisebb testvérek nevelése. Néhány évre rá eltemette édesapját is. Teljesen reá szakadt a nagy család gondja. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Egész életében éppen úgy szeretett kézimunkázni, mint énekelni. Tudjuk, hogy Körösfõn õsidõktõl fogva él a jókedv, mulatozás, szebbnél szebb néphagyományok, varrás, fonás, fafaragás és fõleg az éneklés. Téli estéken õ is el-elment a fiatalok közé a fonó vagy varróházba, ahol egy-egy szórakoztató játékkal vagy fonóbeli szokásokkal tették kellemesebbé a munkát. A leányok meg a legények felfigyeltek, hogy milyen  szépen fújja a  dúd -okat. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> A szomszéd faluba, Sárvásárra megy férjhez. Népdaltudását folyamatosan bõvítve, itt válik igazán ismertté, mint nótafa. Örökbe fogad téged& </I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Tizennyolc éves korában férjhez megy Ambrus Sándorhoz, aki vasúti munkás volt. Nehéz körülmények között kezdték fiatal házaséveiket, mert férje családjában is nyolcan voltak testvérek. Osztani kellett a kevés földet és lakóházat kellett építeni. Három év után férje otthagyja a munkahelyét, hogy otthon, Sárvásáron a gazdaságot rendezze. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;1937 áprilisában leánytestvére, Anna, aki Gyerõvásárhelyre ment férjhez, megszülte az ötödik gyermekét: ez voltam én. Ugyanez év novemberében  Morzsa mama elvitt Sárvásárra, mialatt édesanyám Budapesten értékesítette a varrottas  portékát . Ettõl a perctõl kezdve Sárvásáron maradtam, itt nevelkedtem, hivatalosan örökbe fogadtak. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Egy alkalommal Jagamas János népzenekutató látogatta meg, hogy megénekeltesse  Morzsa mamá -t. Dalait késõbb megjelent könyvében (1974) meg is örökíti. Engem is meghallgatott és zeneiskolába tanácsolt. E tanács eredményeképpen tizenkét éves koromban beíratnak a kolozsvári Zenelíceumba. Teljesült tehát édesanyám legnagyobb vágya: a Zeneakadémia elvégzése után zenetanár lettem. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> A gondot okozó, nehéz családi életkörülmények arra késztetik nevelõanyádat, hogy kenyérkeresettel foglalkozzon, varrottasokat készít és elad, ezért sokat utazik. Egy alkalommal, Budapesten megismerkedik és énekel Bartók Bélának. Kodály Zoltán is felfigyel rá.</I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1936-tól már rendszeresen jár fel Budapestre, hogy árusítsa a kézimunkáit a Városligetben. Itt ismerkedett meg Bartók Bélával, aki felkérte, hogy menjen be hozzá énekelni a rádióstúdióba. Be is ment  akkor is és a következõ évben is. Mindig azt hajtogatta:  Nehogy elvigyem a földbe azt a sok-sok szép népdalt, amit tudok, hanem rendre-rendre énekeljem el Neki . Nemcsak a stúdióban, hanem otthonában is többször megénekeltette.  Mindig átkarolta a vállamat és úgy kellett a »tõcsírbe« (fonográfba) énekeljek. Ebben az idõben énekelte el a híres, jól ismert  Sirató -ját és több népdalt is, melyet Bartók jegyzett le (késõbb megkaptuk a lejegyzett anyagot Bartók kéziratával és egy lemezkísérettel Somfay László szerkesztésében). <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Amit nem jegyzett le Bartók, lejegyezte Kodály Zoltán. Vele a budapesti Zeneakadémián volt alkalma megismerkedni. Meghívta lakására, ahol az éneklése mellett megcsodálta a gyönyörû kézimunkáit is. Rendelt is belõlük. A leénekelt dalokat 1964-ben elküldték Budapestrõl hangszalagon. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Itthon is állandóan felkeresték szerény lakásán, hogy megénekeltessék. Soha nem utasított vissza senkit. Így énekelt Szegõ Júliának, Jagamas Jánosnak, Demény Piroskának, László Ferencnek és másoknak. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> Meghívják különbözõ népzenei rendezvényekre, így Kecskeméten és sok más helységben énekel.</I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1967 augusztusában tartották meg Kecskeméten az I. Népzenei Találkozót, amelyre õt is meghívták.Tíz éven keresztül meghívott vendége volt e találkozóknak. Minden alkalommal újabb élménnyel gazdagodik, új ismerõsökre tesz szert. Itt volt alkalma megismerkedni Sárosi Bálint népzenekutatóval, aki otthonában is megénekeltette. 1970 májusában a Magyar Rádiótól kapott meghívást. Nagyon boldog volt, hogy újra találkozhat régi kedves ismerõseivel: Sárosi Bálinttal, Csoóri Sándorral, Madarász Katalinnal és másokkal. Esténként felkérték egy-egy kalotaszegi népdal betanítására. Szívesen tette. Mindezeket fényképfelvételek is õrzik. Ugyanebben az évben a Román Rádió népzenekarával is énekelt. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Nagy örömmel fogadta a Jagamas János és Faragó József gondozásában kiadott Romániai Magyar Népdalok címû gyûjteményt (Kriterion, 1974), amelyben négy népdalát örökítik meg a szerzõk. Demény Piroska is több alkalommal megénekeltette a kolozsvári Rádióstúdió  Vetettem violát c. mûsora keretében. A rádiófelvétel mellett televíziós felvétel is készült szintén Demény Piroska szerkesztésében. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> Mi a titka, varázsa Kata néni éneklésmódjának?</I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Eredeti egyéniség volt, s ez tükrözõdött abban is, ahogy énekelt. Szerepléskor akaratlanul is magára vonta a figyelmet. Mozdulatlanul, szinte rezzenéstelenül állt a színpadon, miközben gyönyörû és utánozhatatlan díszítésû dalait elõadta. Mind ez nála rögtönzésszerûen történt, hiszen nem könyvbõl tanulta meg a népdalokat. Minden fellépése, éneklése kivételes élményt jelentett a hallgatóságnak. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> Mennyire tehetõ az általa énekelt dalok száma, mikorra várható  dúd -jainak a megjelentetése?</I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szám szerint közel 250 dallamot, valamint népszokásokat, csujogatókat és közmondásokat tartalmaz a lejegyzett hagyaték. Szeretném, ha minél hamarabb napvilágot látna az anyag, hogy e szerény munkával kifejezzem hálámat és örök emléket állítsak nevelõanyámnak, Ambrus Sándorné Márton Katának. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<I> Köszönöm a beszélgetést.</I> <BR>Lejegyezte: Buzás Pál <BR><BR><BR><CENTER><H3>Erdélyi települések lakosságának <BR>vallási megoszlása 1900-ban </H3> <I>(13. rész)</I></CENTER> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Sorozatom elõzõ részében kimondottan a mai Hargita megyében található 10 települést soroltam fel, most viszont 3 Brassó megyei (Bodola, Brassó és Fogaras), 2 Fehér megyei (Abrudbánya és Verespatak) és 5 Hunyad megyei (Brád, Déva, Piskitelep, Szászváros és Vajdahunyad) település lakosságának hajdani vallási megoszlását tárom olvasóink elé. E 10 település régen nem kevesebb, mint 5 erdélyi vármegyében helyezkedett el: Abrudbánya és Verespatak Alsó-Fehér vármegyében, Brassó városa természetesen Brassó vármegyében, Fogaras városa a hajdani Fogaras vármegyében, Bodola Háromszék vármegyében, végül pedig Brád, Piskitelep, Szászváros és Vajdahunyad a történelmi Hunyad vármegyében helyezkedett el. A most felsorolt 10 település szinte mindegyike város (kivételt képez Bodola). Van közöttük híres bányaváros (Abrudbánya, Brád, Verespatak), nevezetes iparváros (Brassó, Vajdahunyad, Fogaras), fontos vasúti csomópont (Piskitelep), és egyik-másik település igen gazdag történelmi és kulturális múlttal is rendelkezik (Brassó, Déva, Fogaras, Vajdahunyad, Szászváros). De most már valóban lássuk e települések hajdani lakosságának 100 évvel ezelõtti vallási megoszlását a hiteles statisztikai számadatok tükrében: <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;1.) ABRUDBÁNYA (Római elnevezése: Auraria Maior. Román neve: Abrud. Német megnevezései: Gross-Schlatten és Altenburg): 1382 görögkeleti, 731 római katolikus, 541 görög katolikus, 436 református, 169 unitárius, 46 evangélikus és 36 izraelita. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;2.) BODOLA (Román neve: Budila. Német megnevezései: Bodeln és Budille): 804 görögkeleti, 706 református, 238 római katolikus, 51 evangélikus, 12 izraelita és 2 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;3.) BRASSÓ (Régi rómán elnevezései: Braºãu és Bra_eu. Mai román neve: Braºov. Német és szász neve: Kronstadt, illetve Kruhnen): 10 945 görögkeleti, 9677 evangélikus, 9072 római katolikus, 4049 református, 1198 izraelita, 905 görög katolikus és 780 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;4.) BRÁD (Régi román neve: Bradu. Mai román megnevezése: Brad) 2663 görögkeleti, 467 római katolikus, 341 református, 200 izraelita, 171 görög katolikus, 40 evangélikus, 15 baptista és 14 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;5.) DÉVA (Román neve: Deva. Német megnevezése: Diemrich): 2400 görögkeleti, 2373 római katolikus, 1235 református, 592 izraelita, 232 görög katolikus, 184 evangélikus és 73 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;6.) FOGARAS (Román neve: Fãgãraº. Német megnevezései: Fogarasch és Fugarasch. Szász neve: Fugresch): 1384 görög katolikus, 1300 református, 1261 római katolikus, 951 görögkeleti, 843 evangélikus, 474 izraelita és 244 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;7.) PISKITELEP (Régebbi magyar és román neve: Piski és Pi_chi. Mai román neve: Simeria): 1499 római katolikus, 554 református, 157 evangélikus, 155 görögkeleti, 85 izraelita, 41 görög katolikus és 14 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;8.) SZÁSZVÁROS (Román neve: Orãºtie. Német megnevezései: Broos és Brosz. Szász neve: Bros): 2815 görögkeleti, 1100 római katolikus, 1040 evangélikus, 890 református, 859 görög katolikus, 207 izraelita és 24 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;9.) VAJDAHUNYAD (Régi és mai román neve: Inidoara és Hunedoara. Német elnevezései: Eisenmarkt és Rhurndorf. Szász neve: Hanedejn): 1769 római katolikus, 1478 görögkeleti, 483 református, 427 görög katolikus, 149 izraelita, 80 evangélikus és 33 unitárius. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;10.) VERESPATAK (Római megnevezése: Alburnus Maior. Régi román megnevezései: Ro_ia Abrudului és Ro_ia de Munte. Mai román neve: Ro_ia Montanã. Német elnevezései: Goldbach és Rotseifen. Szász neve: Gultbach): 1077 római katolikus, 1013 görög katolikus, 865 görögkeleti, 321 unitárius, 65 református és 9 evangélikus. <BR><CENTER><I>(Folytatjuk)</I></CENTER> <BR>Magyarlóna, 2001. október 20-án <BR><TABLE align=right><TR><TD><B>Ricci József</B></TD></TR></TABLE> <BR><BR><BR><I><B>Jékely Zoltán <BR><CENTER>Falusi reggel</CENTER> <BR> <BR>A pajtában nyihog a két csikó: <BR>Ehetnénk, hé, üres, üres a jászol! <BR>Éhes a kakas is, dühöngve rámszól: <BR>Kukoricát, fiú, kukorikú! <BR> <BR>Kukucskál óljából a rózsa-szájú <BR>göndör malac s könyörgõn rám-röfög: <BR>Virrad, virrad, fiú, s üres a vályú, <BR>törökbuzát ide, törökbuzát! <BR> <BR>A szérûskerten rozsdafark húz át, <BR>egy gyufacincért elnyelint kapásból, <BR>s a Nap, mint roppant sárga tök, <BR>mely indájáról elszökött, <BR> <BR>kikarikázik a kukoricásból! <BR></I> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Hírek <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;2002. november 7-én</B> Bogártelkén egy jól szervezett presbiter-konferencián vehettünk részt, gyülekezeti elöljárók: lelkipásztorok, gondnokok és presbiterek, mindnyájan a Krisztus fõpapságának hit által részesei. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Kállay Csaba kolozsvári lelkipásztor közvetlen hangvételû, de szakszerûségében is komoly tartalmú vitaindító elõadása megfelelõ irányt szabott a csoportonkénti megbeszéléseknek, amelyek során a legfontosabb dolgokra, a gyülekezetek lelki-anyagi gondjainak feloldására keresték a megoldást. A vélemények ütköztetése során hangsúlyossá vált a presbiter felelõsségének, példaadó életvitelének és esküje szerint vállalt kötelezettsége maradéktalan teljesítésének szerepe a lelkipásztor mellett, a gyülekezet lelki építésében, hogy azután a külsõ formákban is láthatóvá váljék az építkezõ egyház A vendégfogadók áldozatvállalása kimagasló teljesítménynek bizonyult, amelyért köszönet elsõsorban a gyülekezetnek, presbitereknek, a lelkipásztornak és hitvesének. Isten áldása legyen életükön <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;<B>2002. november 24-én</B> a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület közös szervezésében vehettünk részt az emlékünnepségen, amely Csucsán visszaidézte azt a történelmi idõt, amelyben élt és alkotott a költõgéniusz, Ady Endre. Egész irodalmi munkásságának jajkiáltása, panaszos lelkének Istenhez forduló imádsága tört elõ újból, figyelmeztetõen és kérdõre vonóan, abban a templomban, amelynek falai között õ még több száz magyar református egyháztaggal együtt énekelhette a  Te benned bíztunk eleitõl fogva&  kezdetû zsoltárunkat. Mára már az egykori gyülekezet 3-4 lélekre zsugorodott. Fent a domboldalon szerényen meghúzódó, valamikori Boncza ház bejáratánál egy félreérthetõ, román nyelvû tábla kopott betûi temetik Ady emlékét. Hogy kik ezért a felelõsök?& Talán erre Csoóri Sándor Markó Bélához, a költõhöz és politikushoz írt levelének következõ sorai adják meg a pontos választ:  & ideje volna a magunk bûnrészessége felõl is másként gondolkodni, mint eddig& De ha életed kényszerei a politikus Goga útjára taszigálnak Téged is, felejtsd el az egészet,&  <BR><TABLE align=right><TR><TD><B>Kusztos Tibor</B></TD></TR></TABLE> <BR><BR><BR><CENTER><B><I>Hírek</I></B>  Kalotaszegi krónika  <BR>Tordaszentlászló 2003. évi <BR><B><I>közmûvelõdési eseménynaptára</I></B></CENTER> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;1. Február 17/24.: Farsangbúcsúztató  farsangi bál; <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;2. Március 15.: Istentisztelettel és koszorúzással egybekötött mûsoros ünnepély a magyar szabadságharc 155. évfordulója tiszteletére; <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;3. Április 20.: Hagyományos húsvéti színelõadás a színtársulat szervezésében. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;4. Május 4.: Anyáknapi mûsor; <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;5. Május 25.: Kórushangverseny  15 éves az újonnan alakult Tordaszentlászlói Kórus; <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;6. Június 14.: A kárpát-medencei Szentlászló nevû települések küldötteinek rendszeres évi találkozója  2003-ban Tordaszentlászlón mutatkoznak be, illetve ismerkednek meg Tordaszentlászló népével, közmûvelõdési életével a küldöttek. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;7. Június 27.: A Székelyföldrõl kiinduló  Lármafa mozgalom résztvevõinek és Szent László király tisztelõinek zarándoklata Tordaszentlászlóra; <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;8. Június 28.: A XIV. Szent László-napi kórustalálkozó. A találkozó kötött kari mûvei a következõk: 1. Rákóczi Ferenc imája: Gyõzhetetlen én kõszálam, 2. Kodály Zoltán: Magyarokhoz (kánon) 3. Erkel Ferenc  Bárdos Lajos: Szózat  A kötött kari kórusmûvek partitúráját kérésre postázzuk. Bejelentkezési határidõ: 2003. május 20. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;9. Június 29.: Tordaszentlászló település II. Falunapja, amelyre a falu elszármazott fiait is hazavárjuk. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;10. Augusztus 20.: Istentisztelettel és koszorúzással egybekötött ünnepség államalapító Szent István királyunk tiszteletére. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;11. Szeptember 6/13.: A Máramarosszigeti- és a Tordaszentlászlói kórus közös hangversenye és találkozója Máramarosszigeten. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;12. Október: Szüreti- és rukkoló-bál az ifjúság szervezésében. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;13. November 8.: Szent Márton-napi bál a Fúvószenekar szervezésében. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;14. December 2.: Adventi kórushangverseny Tordaszentlászlón. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;15. December 25.: Karácsonyi színelõadás, István és János köszöntés, valamint táncház, a színtársulat és a Th. Gy. Közmûv. E. szervezésében <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;16. December 31.: Óesztendõ-kergetés, szilveszteri kabaré és táncvigalom. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;17. December 31/jan. 1.: Aranyosvíz-hordás. <BR> <TABLE align=right> <TR><TD>Közreadja:</TD></TR> <TR><TD><B><I>Boldizsár Zeyk Imre</I></B></TD></TR></TABLE> <BR><BR><BR><BR>Kiadja a PRO KALOTASZEG MÛVELÕDÉSI EGYESÜLET SZERKESZTÕBIZOTTSÁG: <BR>Boldizsár Zeyk Imre  Tordaszentlászló, Ricci József  Magyarlóna, Tötszegi Tekla  Méra <BR>Fõszerkesztõ: Kusztos Tibor  Bánffyhunyad, Fõszerkesztõhelyettes: Buzás Pál  Kolozsvár <BR>A szerkesztõség címe: 3525 HUEDIN BÁNFFYHUNYAD, Str. Avram Iancu Nr. 56. Jud. Cluj <BR>Tel.: 004(0)-64-354-239 <BR>e-mail: kusztos@mail.dntcj.ro <BR>Készült a bánffyhunyadi ICHTUS nyomdában. Számítógépes elõkészítés: Dobordán Mária </FONT> <BR><BR> <FONT face=Arial,Helvetica size=2>A névvel vagy betûjellel ellátott írásokért  amelyek nem mindig tükrözik a szerkesztõség véleményét, a szerzõk vállalják a felelõsséget.</FONT> <A href="kal.html" onmouseover="window.status='Vissza';return true;" onmouseout="window.status=''"><img src="img/nyil.jpg" border=0 align=right alt="Vissza"></A> </TD> </TR> </TABLE> </td> </tr> </table> <p>&nbsp;</p> </body> </html>