ÿþ<html> <head> <title>Untitled Document</title> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-1"> <script language="javascript"> <!-- A JavaScript kód elrejtése browserNev = navigator.appName; browserVer = parseInt(navigator.appVersion); function preloadimages(){ i1 = new Image(); i1.src = "img/but-vissza.jpg"; i2 = new Image(); i2.src = "img/but-vissza-over.jpg"; } function swap(im_n,im_obj){ document.images[im_n].src = im_obj.src; } // --> </script> </head> <body bgcolor="#ffffff" onload="preloadimages()"> <table width="100%" border="0" cellspacing="0" cellpadding="0" height="100%"> <tr> <td height="100"> <table width="100%" height="100" border="0" cellspacing="0" cellpadding="0" background="img/header.jpg"> <TR><TD height=50></TD></TR> <TR> <TD align=right valign=bottom> <A href="kal.html" onmouseover="swap('b1',i2); window.status='Vissza a jovobe'; return true;"; onmouseout="swap('b1',i1);window.status='';"; > <IMG border=0 name=b1 src="img/but-vissza.jpg"></A> </TD> </TR> </table> </td> </tr> <tr> <td valign=top> <TABLE width=100%> <TR> <TD rowspan=3 width=2%> </TD> <TD > <FONT face=Arial,Helvetica size=2>A lap alp&iacute;tásának évei: <BR>1890. - Gyarmathy Zsigáné <BR>1912. - Kós Károly <BR>1990. - Vasas Samu </FONT> </TD> <TD height=97 align=right> <IMG border=0 src="img/kalota.jpg"> </TD> <TD rowspan=3 width=2%> </TD> </TR> <TR> <TD colspan=2 align=right> <FONT face=Arial,Helvetica size=2>KALOTASZEG KULTURÁLIS KÖZÉLETI HAVILAP</FONT> </TD> </TR> <TR> <TD colspan=2> <FONT face=Arial,Helvetica> Új sorozat, XIII. évf. 5. szám <BR>október  Bánffyhunyad <BR> <H3>Tisztelt emlékezô, emlékállító gyülekezet! <BR>Kedves gyerômonostoriak, kalotaszegiek, mindnyájan!</H3> <BR> &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Úgy tudjuk, és bizonyosan jól tudjuk, hogy itt MagyargyerQmonostoron, annak a háznak a helyén, ahol most állunk, régen, ezelQtt mintegy 200 évvel Debreczeni János fazakasmester hajléka volt. Vajon milyen lehetett, milyen volt az a ház, amelyben Debreczeni Jánosné, LQrinczi Erzsébet 1802. január 25-én életet adott annak a kisfiúnak, aki a keresztségben Márton nevet kapott. Bizony, annak a háznak az alakját ma aligha tudná valaki pontosan elképzelni vagy leírni. Mégis, aligha tévedünk, amikor azt mondjuk, bizonyosan egyszerq, kicsi, alacsony, szegényes épület lehetett az a szülQi ház, amelyben Debreczeni Márton az annyira meghatározó jelentQségq gyermekéveket töltötte, olyan volt, mint akkortájt az egyszerq kalotaszegi emberek hajléka általában. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; De ki merészelne véleményt mondani valamely család életérQl a lakóház külsQje alapján? Hiszen nagy palotákban is lehetett és volt boldogtalanság, lelki és szellemi szegénység, és fordítva: kunyhókban is lehetett és volt boldog, gazdag, szép otthonos családi élet. Úgy gondoljuk, ilyen lehetett a Debreczeni János és LQrinczi Erzsébet kis házának családi élete. Erre enged következtetni a benne nevelkedett fiú, Debreczeni Márton egész élete. P a szegényes otthontól gazdag örökséget, kiváló indítattást kapott az élethez. Ezt vitte tovább, fejlesztette szépen nemes lelkisége s kiemelkedQ tálentuma által egészen a magas fokú társadalmi elismertségig. Tisztelt ünneplQ Gyülekezet! <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Debreczeni Márton életérQl, életpályájáról többen írtak, s még többen vallottak életében vagy halála után. És mindenki, kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel, mondhatni Qszinte csodálattal szólt Róla. Mi, mai emlékezQk sem tehetünk másképpen. Az elismerés, a csodálat szólhat arról a tanulnivágyó  kis köpcös, kékszemq, bátortalan, fehér condrájú ifjúról, akit a kolozsvári Református FQtanodában így ismertek meg. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szólhat és szól az ifjúnak a tudományok terén elért kiváló eredményeirQl, arról az útról, amely a gyerQmonostori elemi iskolából a selmecbányai, Európa-szerte elismert bányászati akadémiáig vezetett; arról, hogy Debreczeni Márton nem ásta el az IstentQl kapott és szüleitQl örökölt talentumát, hanem gazdagon gyümölcsöztette: a kisfalu fiából, az egyszerq család sarjából elismert bányatanácsos és feltaláló lett; szólhat és szóljon arról, hogy ez a pályaív MagyargyerQmonostortól a magyar fQvárosig Pest-Budáig Kossuth elsQ magyar pénzügyminiszter minisztériumába vezetett, szóljon arról, hogy Kossuth Lajos sietett rábízni Erdély pénzügyeinek rendbetételét. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; És nem feledkezhet meg az emlékezés arról sem, hogy a számokkal és ásványokkal foglalatoskodó tudósunkban költQi lélek lakozott, aki az QsökrQl, a magyarok régi dicsQségérQl írt megkapó szép versezetet, és aki szívvel és lélekkel, teljes tudásával szolgálta az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a magyarok ügyét, amelyet meggyQzQdéssel igazságosnak tartott. Emlékeztetünk és emlékezünk a nagy tudós leírhatatlan szerénységérQl, egyszerq életvitelérQl, jó humoráról, eredetiségérQl:  P eredeti fQ, valódi lángész volt, ki magából fejlQdött ki, és kinek csak meg kellett mutatni az utat, hogy maga menjen rajta tovább  mint már útmutató  írta róla egyik kiváló ismerQje. De csodálkozásunk közben nehogy megfeledkezzünk azokról, akik Qt pártfogolták, támogatták, ezek közt is elQször arról, aki tehetségét felfedezte s majdhogy kézen fogva vezette tovább tanulni Erdély fQvárosában, Kolozsvárra, aztán arról, aki barátságába fogadta, maga mellé vette az erdélyi kincstartóságban, közismertté tette az irodalomban, vagyis gróf Mikó ImrérQl, akit Erdély Széchényijeként szoktunk emlegetni. <BR>Tisztelt ünneplQ Közönség! <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdély legrégebbi, ma is mqködQ magyar tudományos intézménye Debreczeni Mártont saját elQfutárai között tartja számon, még akkor is, ha korábban eltávozott az élQk sorából még mielQtt Erdély Tudományos Akadémiája megalakult. Nem rég, a kolozsvári megemlékezésünk alkalmából, egyesületünk akkori elnöke, BenkQ Samu, a Házsongárdi Pantheonban nem fukarkodott elismerQ szavakkal méltatni Debreczeni Márton hozzájárulását az erdélyi magyar tudományosság, a magyar tudományos nyelv fejlesztéséhez. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ezeket mind magaménak is vallva, mint az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenlegi elnöke megígérem: Debreczeni Mártonnak, MagyargyerQmonostor nagy szülöttének, az erdélyi tudományosság jelentQs alakjának, a szépen verselQ romantikus költQnek alakját nem engedjük feledésbe merülni, s nemes szellemét ápolni fogjuk. <BR>Kolozsvár, 2002. szeptember 7. <H3>Debreczeni Márton-ünnepség Gyerômonostoron</H3> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;2002. szeptember 7-én ünnepre virradtak a magyargyerQmonostoriak: a falu nagy szülöttjére, Debreczeni Márton bányamérnök-íróra emlékeztek, aki 1802. január 25-én született, Kossuth Lajossal, késQbbi barátjával, egy évben. Az ünnepségre szép számban megjelent vendégek között jelen voltak a nagy elQd késQi leszármazottai, a Svájcból hazaérkezett Debreczeni Zsolt, PestrQl Debreczeni-Droppán Béla történész-levéltáros és szülei, továbbá Alföldi László kolozsvári fQkonzul, KötQ József, az Erdélyi Magyar KözmqvelQdési Egyesület elnöke, Egyed Ákos professzor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, Kántor Lajos, a Korunk fQszerkesztQje, Kiss Tibor az Erdélyi Református Egyházkerület képviselQje, Ferencz László, a Kalotaszegi Egyházmegye esperese, valamint Bánffyhunyadról Szentandrási István az RMDSZ elnöke, Kudor István a Pro-Kalotaszeg elnöke, Srága Zoltán a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke, a kolozsvári Televízió, Rádió és a sajtó képviselQi. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az ünnepség a több mint 800 éves mqemlék-templomban kezdQdött, ahol a helybéli lelkipásztor, Kun Attila hirdette az igét, kiemelve a világhírnévre eljutott nagy szülött, Debreczeni Márton életének ma is világító szellemét. ÉletérQl és munkásságáról bQvebben Debreczeni-Droppán Béla történész-levéltáros emlékezett meg, részletesen beszámolva életútjáról (errQl egyébként a Kalotaszeg olvasói részletesen tájékozódhattak a Falvaink Nagyjai rovatban). A templomi ünnepély fényét a kolozsvári Solo Quartett együttes közremqködése emelte, majd Bogdán István színmqvész, a falu szülötte részleteket adott elQ a nagy elQd költQi mqvébQl és a sírjánál 1851-ben elhangzott gyászbeszédbQl, melyet az akkori monostori református lelkipásztor, Hory Farkas mondott. Az ünnepi istentisztelet után az ünnepelt emléktáblájánál Egyed Ákos történész professzor mondott emlékezQ beszédet. Ezután az emléktábla mellé és alá elhelyezték a megemlékezés koszorúit a FQkonzul, a Múzeum Egyesület, a Debreczeni család tagjai, a hunyadi RMDSZ, a Pro-Kalotaszeg és a Kós Károly Kulturális Egyesület képviselQi. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az ünneplQ közönség innen átvonult a régi parókia kertjébe, ahol következett a Debreczeni Márton tájház felavatása. Itt köszönte meg Debreczeni Zsolt a helybélieknek, hogy ilyen formában is emléket állítottak a nagy elQdnek. Sinkó Kalló Katalin álma valóra vált, a tájház nagyjából be van rendezve, látogatható, de még sok hiányosságát az elkövetkezQ években pótolni kell, erre megvan a lehetQség és az akarat is. A megnyitás pillanatában a nemzetiszínq szalagot Alföldi László fQkonzul vágta el. Az ünnepség fehér asztal mellett folytatódott, ahol Alföldi László fQkonzul, KötQ József, Kántor Lajos, Srága Zoltán mondtak köszönetet, bíztató szavakat és támogatásukról biztosították e kis közösséget. Befejezésképpen Bálint Árpád ny. tanító pár szavában utalt arra, hogy Monostoron a Debreczeni-kultusz nem újkeletq, mert még az ötvenes évek elején írt Budapestre a  Debreczeni Márton Vájár Tanintézetbe e neves ember életérQl, majd 1990 év januárjában, amikor megalakult a helyi RMDSZ szervezet, a kultúrcsoport az P nevét kapta. Miután újraindult a Kalotaszeg folyóirat Vasas Samu tanár vezetésével, már az elsQ számokban részletes ismertetés jelent meg életérQl és munkásságáról a Falvaink Nagyjai rovatban. Az Üzenet címq református gyülekezeti lapban a Magyar tudósok, feltalálók címq rovatban szintén ismertettem e nagy ember életútját. Ez év január 25-én koszorúzási ünnepségekre került sor, halálának 150-ik évfordulóján a házsongárdi temetQben. <BR>Mi pedig ünnepeltünk, nem azért, hogy zászlót lobogtassunk, hanem azért, hogy nagy elQdeink kimagasló tetteibQl erQt merítsünk mai feladataink megoldására. <BR>MagyargyerQmonostor, 2002. szeptember 25. <BR><BR>Bálint Árpád , ny. tanító<BR> <H3>TANULÁSRA  MpVELÔDÉSRE HÍVNAK ÉS ÚJRA BÍZTATNAK A SZEPTEMBERI ISKOLACSENGÔK</H3> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Újra szeptember van, a 2002/2003-as tanév megnyitásának hónapja, s tegyük hozzá, ünnepe is. Kipirult arcok, várakozó szemek, aggódóan mosolygó felnQttek vagy csak maguk a gyermekek lépik át az iskolaküszöböt, s az újra megszólaló csengQk munkára szólítják mind az óvodára-iskolára szorongatva bámuló elsQsöknek, mind a tapasztaltabb, az iskolai életben otthonosan mozgó diákokat és pedagógusokat egyaránt. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Újra szeptember lett mire kinyíltak az Élet  életünk virágai, a magunk, a kisebb vagy nagyobb közösségeink, nemzedékeink és nemzetünk maradvái. Milyen érdekes is ez az esemény! A természet pihenni készül, az embernek fiai-utódai pedig ekkor kezdik el azt a nem könnyq munkát, amelyet tanulásnak-képzésnek, mqvelQdésnek: azaz az életre való felkészülésnek és felkészítésnek nevezünk. Hiszen lényegében ettQl függ, hogy milyen lesz a gyermek, a felnövekvQ nemzedék, a mi szempontunkból pedig a jövQ magyarsága. Tudja-e folytatni az elQtte járó nemzedékeink jobbik énjének a határok felett is nemzetmegtartó célját szolgáló harcát, küzdelmét, magasabb fokra emelni, hatékonyabbá tenni munkáját?! Hiszen az iskolákba, a magyar tannyelvq tanintézetekbe járó és tanuló nemzedékeknek az életre való felkészítése nem csupán a képzett munkaerQ pótlását jelenti, kell hogy jelentse, hanem ennél sokkal többet: a nemesebbet, az igazabbat, az erkölcsesebbet, a becsületesebbet, a megbízhatóbbat, mqveltebbet, a magyar nemzetit még akkor is, ha a tantervek-programok szószerint nem így írják elQ, nem így fogalmazzák meg! Márpedig a képzett, hivatásból pedagógussá lett EMBERNEK ezt tudnia kell, tudnia illik! Mert milyen is, és milyen lesz a gyermek, a jövQ nemzedéke, polgára, családja, nemzetünk tagja-honfia? Olyan mint a család, mint az iskola és annak pedagógusai-nevelQi, mint a környezete amelyben felnQ, él és dolgozik! Ennél fogva nem elég magyarnak születni, valamelyik vallásunkban megkereszteltetni, hanem a családnak, az iskolának és pedagógusainknak, egyházainknak és az un. civil szervezeteinknek kell a szó nemes értelmében vett MAGYARRÁ NEVEL NI a felnövekvQ nemzedékeket. Mert nem elég megállapítani, elsírni és magyarázni, hogy településenként, néprajzi vidékenként, országrészenként, megyénként és összességében mennyivel fogyott a magyarság, hanem tenni kell a fogyás ellen  legalább a minQség érdekében  valamit a családban, az iskolában, az egyházainkban és a politikában egyaránt. A nemzet pusztulásának és sajnálatos önpusztításunknak egyik hatékony, évtizedekre és évszázadokra kiható ellenszere lehet az értelmi nevelés mellett a hatékony és elengedhetetlen ÉRZELMI nevelés, az erkölcsi-, esztétikai- a MAGYARRÁ NEVELÉS is!!! Mert a magyarrá nevelés hiánya, annak elmulasztása egyik oka annak, hogy a magyarnak született tanköteles gyermekek meggondolkoztatóan nagy hányada jár román tannyelvq óvódába-iskolába, ahol, akarva nem akarva is, megtörténik a lélekcsere s románná nevelik vagy neveltetik a magyarnak született gyermekeket, ifjúságot. S erre nem tudnak, vagy nem akarnak (?) felfigyelni sem a hazai, sem a határon túli politikusaink. Sajnos, csak arról kapunk tájékoztatást, hogy mennyi pénzt utalnak ki, ami elég vagy nem elég tanintézeteinknek, de hogy településenként, megyénként mit tettek a magyarnak született gyermekek-nemzedékek tudatos asszimilálása-elrománosítása ellen, arról nem szólanak a statisztikák. Mint ahogy arról sem, pedig törvény és miniszteri rendelet írja elQ, hogy hány román tannyelvq tanintézetbe járó magyar gyermek számára vezették be, azaz biztosítják a heti három órai magyar nyelv- és irodalom és kultúra oktatását, tanítását. Persze ezt azzal hárítják el, hogy ezt kérni kell. Ez igaz! Csakhogy a tanfelügyelQségek, illetve a maguk rendjén a román iskolák igazgatói-vezetQi éppen ezt a lehetQséget nem hozzák a hozzájuk járó magyar gyermekek szüleinek tudomására. Íme az ember alapvetQ jogának a szabotálása, amiért eddig senkit sem vontak felelQsségre! Miért?! Pedig biztosan tudják, hogy vétkesek közt cinkos, aki hallgat! Legyen az szülQ, pedagógus, önkormányzati vagy országos politikusi testület. Meddig még, Uraim?! Pedig az iskolákat belül kell szemügyre venni, igazi szépségük belül nyílik, ha lobog benne a szellem, ha ég a fáklya. Ha a mindenkori rangú és rendq tanító-pedagógus szava érleli a jövQt, és benne a magyar jövQt is. Hiszen ITT kezdQdik minden: a szépség vágya itt költözik a lélekbe, az anyai nyelv dallama és szavai itt tudatosodnak. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A magyar gyermekek  ifjúság asszimilálódása vagy éppen asszimilálása megállításának vagy hatékony csökkentésének más, szervezési eszközeit is ki kell dolgozni, mint például a gyermeklétszámhoz nem kötött egyházközségi magyar tannyelvq óvodák, elemi, gimnáziumi iskolák és líceumok visszaállítása, mint ahogy tanintézeteink az államosítás, azaz 1948 elQtt mqködtek. Ezt a jogot és igényt, ezt a követelményt is be kell építeni, többek között, Románia Alaptörvényébe, a módosítandó ALKOTMÁNYBA. Íme ezeket várjuk el politikusainktól, pedagógusainktól, a tanintézetek vezetQitQl. Lapunk, a KALOTASZEG nevében ezekkel a gondolatokkal köszöntünk minden új és régi diákot, szülQt és pedagógust, iskolaszéket, iskolafenntartó közösséget, tanító és tanárképzQ intézményt egyaránt. Az össz, de különösen az erdélyi s benne a kalotaszegi magyarság megmaradásáért végzett munka elvárásaival Isten áldását kérjük Mind annyiunk közös oktató-nevelQ munkájára az új iskolai esztendQben. <BR><BR>Boldizsár Zeyk Imre<BR> <H3>A Bánffyhunyadi Állami Népiskolai tanulók egészségügyi állapotáról</H3> <B><I>(az I. világháborúig)</I></B> <BR><BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ha fellapozzuk és megvizsgáljuk teljes nevén a bánffyhunyadi m. kir. állami polgári fiú-, felsQ leány- és elemi iskolák értesítQjét (a továbbiakban I. É.), abból felvilágosítást nyerhetünk a tanulók egészségügyi állapotáról is, melyet a tanintézet megalakulásától (1874) az I. világháború végeztéig követünk nyomon. E nyomtatott évi jelentések összeállítása az igazgató feladatai közé tartozott, és kiterjedt az iskolahálózati tevékenység minden területére. Koleszár Lajos igazgató idézi a régmúltat, a népiskola megalakulása elQtti helyzetet:  Az iskola szqk, piszkos viskóban volt elhelyezve, s egy osztályban tanította a rektor a gyermekeknek, inkább csak a fiúknak, a betq nagy titkát, a szenthistóriát és a zsoltárt, melyhez késQbb a számvetést is kapcsolták, a zsoltárok megjelölésére szolgáló római számjegyekbQl indulva ki. A kis nebulók hónyuk alatt vitték az 1 darab fát az iskola fqtésére (I. É., A bánffyhunyadi tanintézetek múltja és jelene, 1904/05 tanév, 38. oldal). Az alutcai népiskola tanulóinak száma a megalakulás utáni években fokozatosan növekedett, egy idQn túl a meglévQ épület befogadóképessége szqknek bizonyult, az osztályok túlnépesedtek. Ezért az épületet többször is átalakították, új szárnyat csatoltak hozzá, míg elnyerte késQbbi emeletes formáját. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A tanintézetben képzett egészségügyi szakembert is alkalmaztak, elsQsorban Q fáradozott a korabeli higiéniai állapotok javításáért, a betegségek gyógyításáért. Az egészségügyi szakembert  az évek során volt gyógyszerész, mqtQ, járásorvos, körorvos  beválasztották az iskolagondnokság rendes tagjai közé, ezáltal jelen volt a vezetQségi gyqléseken, értesült és döntéshozóvá vált minden felmerülQ, az iskolát és természetesen az egészségügyet érintQ kérdésben, az orvosi jelentést az igazgató belefoglalta az évi kiértékelQ értesítQbe. A tananyag összeállításánál is figyelembe vették e kérdést, mint követelményt. SzemléltetQ példának álljon itt a polgári fiú-iskola IV. Osztályának az 1899/1900 évi tanmenete (részlet): <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egészségtan, hetenként 1 órán. Tankönyv: Széll  Kozocsa: Életmentés  és egészségtan.  Szept. 2 ó. A levegQ összetétele. Tiszta és romlott levegQ. SzellQztetés. A lakás környéke, talaja, czélszerq építése, belsQ berendezése, rendben tartása.  Okt. 3 ó. Helyes ruházkodás. Tisztaság.  Nov. 5 ó. A legismertebb állati és növényi táplálékok, fqszerek, italok, azoknak eltartása, elkészítésöknél szem elQtt tartandó szabályok. A konyhai edények. Az étkezésben követendQ mértékletességi és más egészségi szabályok. A munka és nyugalom s a testgyakorlatok. Érzékszervek ápolása.  Decz. 2 ó. Rossz szokások, lelkiindulatok, szenvedélyek és a különbözQ foglalkozások hatása.  Jan. 3 ó. A betegápolás. Az eddig tanultak ismétlése (I. É., 1899/1900 tanév, 53. oldal). <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A tantestületi tagok igen eredeti, tanulságos felmérést készítettek az elemi iskolai tanulók alkoholfogyasztásáról. Az öt kérdés alapján kialakult végeredményt itt közöljük:  Az egybeállított adatokból kitqnt, hogy 640 tanuló közül absztinens 40. Szeszes italt iszik naponta 59 tanuló, vasárnap 211, ünnepnapon 207, betegségben 57, más kivételes alkalommal 211. ElQször nyújtotta az alkoholt 496 tanulónak a szülQje, 38-nak orvosa és 66-nak rokona. (I. É., 1907/08 tanév, 16. oldal). Komolyra fordítva a szót, az egészségügyi mutatók mégsem kielégítQek, szinte ritkaságnak tqnt az olyan tanév, melyben a járványos betegségek egyike ne jelentkezett, esetleg csak szórványosan nem pusztított volna. A rendszeres oltások és a kényszerhelyzet miatti ideiglenes vakációk ellenére, a gyermekhalandóság korabeli szintje, sajnos, igen magas, tekintve, hogy a fellépQ kíméletlen járványos betegségek gyógyítása  Isten kezében volt. A tanórákról való elmaradások, tehát a hiányzások egyik kiváltó oka a tanulók betegsége volt. Hozzá kell tennünk azonban, hogy nem egyedüli, hiszen otthon a családban, a szülQk munkaviszonya következtében a kisgyermek felügyelete igen gyakran a már iskolaköteles gyermek emberre hárult. És el ne feledjük megemlíteni azt a szegénység-kiváltotta okot sem, amikor a tanuló  például használható lábbeli híján  nem mehetett iskolába& <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A vizsgált idQszak záróéveiben népszerq közegészségtani felolvasásokat, elQadásokat szerveztek, melyek közül két témakört említünk: A baktérium és az ember (I. É., 1911/12 tanév, 22. oldal), A fertQzQ betegségekrQl különös tekintettel a mai háborús viszonyokra (I. É., 1915/16 tanév, 17. oldal). A világháború, a nagy világégés ideje alatt és ennek következtében a népiskolában összekuszálódik az oktató-nevelQ munka. A tanintézet egyik szárnyát ideiglenesen lefoglalják hadikórháznak, de a tanerQhiány is maga után vonja az órarend megváltoztatását, az osztályok összevonását. A beiratkozások gyérülnek, a hiányzások szaporodnak. Az említett körülmények, a háború okozta megpróbáltatások és az újból fellépQ ragályos betegségek miatt a tantervet csak részben teljesíthetik, bevezetik a gyorsított oktatást. Az impériumváltás után pedig az alutcai magyar nyelvq tanintézet, szinte félszázados jelenlétet, épületet kényszerqen odahagyva, csomagol: felköltözik a Református Parókiára, az új helyzetben ott megalakuló felekezeti iskolába.<BR> <H3>Erdélyi települések lakosságának vallási megoszlása 1900-ban </H3> <B><I>(12. rész)</I></B> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Sorozatom elQzQ, 11-ik részében mind a 10 felsorolt település a mai Maros megyében található. Most viszont a jelenlegi Hargita megyébQl (tehát, ismét a SzékelyföldrQl) választottam ki 10 nevezetes települést (köztük 3 várost), amelyek mindegyikének a neve bizonyára ismerQsen hangzik Kalotaszeg lapunk olvasói körében. Ez a 10 település régen két erdélyi vármegyében terült el, méghozzá a következQképpen: Csíkmindszent, Csíkszereda, Gyímes-FelsQlok, Gyímes-Középlok és Madéfalva a hajdani Csík vármegyében, Agyagfalva, Atyha, Farkaslaka, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely pedig a hajdani Udvarhely vármegyében helyezkedett el. Most is arra törekszem, hogy megnevezzem a 10 település régebbi elnevezéseit is magyarul, románul és ahol lehetQség van rá, németül (de még  szászul ) is. A települések megnevezése után felsorolom a 100 évvel ezelQtti hiteles statisztikai számadatokat, amelyek fényt derítenek arra, hogy milyen vallási felekezethez tartoztak a felsorolt települések hajdani lakói. E számokból majdnem teljes pontossággal azt is megtudhatjuk, hogy milyen volt az illetQ település nemzetiségi összetétele 100 101 évvel ezelQtt. Érdekes adatok ezek, amelyek múltunkról  vallanak jelenlegi nemzedékünknek. <BR>1.) AGYAGFALVA (Régi román neve: Agiagfalu. Mai román hivatalos megnevezése: Lutica): 888 református, 8 8 római katolikus és izraelita és 2 2 unitárius és baptista. <BR>2.) ATYHA (Román neve: Atia) 1521 római katolikus, 11 izraelita, 4 református és 2 unitárius. <BR>3.) CSÍKMINDSZENT (Régi román neve: Mindsentiu. Mai román neve: Misentea): 1106 római katolikus, 3 unitárius és 1 református. <BR>4.) CSÍKSZEREDA (Régi román elnevezései: Ciuc Sâreda, Ciuc Sereda, Sereda Ciucului, Mercurea Ciuc. Mai román neve: Miercurea Ciuc. Német neve: Szeklerburg): 2299 római katolikus, 248 református, 160 izraelita, 48 görög katolikus, 43 evangélikus, 33 görögkeleti és 26 unitárius. <BR>5.) FARKASLAKA (Régi magyar neve: Farkasfalva. Régi román neve: Farca_falu. Mai román megnevezése: Lupeni): 1180 római katolikus, 11 református, 8 izraelita és 5 unitárius. <BR>6.) GYÍMESFELSPLOK (Román neve: Lunca de Sus): 1807 római katolikus, 63 görög katolikus, 10 izraelita, 9 református és 1 1 unitárius és görögkeleti. <BR>7.) GYÍMESKÖZÉPLOK (Régebbi román neve: Lunca de Mijloc. Mai román megnevezése: Lunca de Jos): 2439 római katolikus, 135 izraelita, 28 református, 22 görög katolikus, 4 evangélikus, 3 görögkeleti és 1 unitárius. <BR>8.) MADÉFALVA (Régi magyar neve: Csíkmadéfalva. Régi román nevei: Cic-Matefalu, Madefalu. Mai román megnevezése: Siculeni): 1653 római katolikus, 39 görög katolikus, 3 református, 2 unitárius és 1 izraelita. <BR>9.) SZÉKELYKERESZTÚR (Régi magyar neve: Szitáskeresztúr. ElQzQ román neve: Cristur. Mai román neve: Cristuru Secuiesc. Német megnevezése: Kreutz. Szász neve: Ängersch-Kretz): 1892 református, 764 unitárius, 588 római katolikus, 85 izraelita, 67 evangélikus, 17 görög katolikus és 8 görögkeleti. <BR>10.) SZÉKELYUDVARHELY (Régebbi román megnevezései:Odorhei, Odorheiul Scuiesc. Mai román megnevezése: Odorheiu Secuiesc. Német elnevezései: Odorhallen, Odorhällen, Odorhellen, Hofmarkt. Szász neve: Odjerhalen): 4586 római katolikus, 2401 református, 432 unitárius, 265 evangélikus, 170 izraelita, 135 görög katolikus és 54 görögkeleti. <BR><I>(Folytatjuk)</I> <BR> <BR>Magyarlóna, 2001. Augusztus 30-án <BR>Ricci József <BR> <BR><B>Ravasz László napok és Kossuth megemlékezés Bánffyhunyadon</B> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Több éves hagyomány folytatásaként ebben az esztendQben is szeptember hónap utolsó szombatján és vasárnapján a város egykori szülöttére, Ravasz Lászlóra emlékezett Bánffyhunyad magyar lakossága, együtt az enyingi testvérgyülekezet küldötteivel. Ebben az esztendQben szeptember 29-én a nagy püspök születésének éppen 120. évfordulója volt. Az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Mqvészeti Alapiskola zene tagozatának tanárai orgona, trombita, hegedq emlékhangversenyt tartottak a református templomban. A hangverseny sikerét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy az áhítatos csendben figyelQ nagyszámú hallgatóság a több mint egy órát betöltQ hangverseny befejeztével, ráadást várva, percekig mozdulatlanul ült a padokban. Ez nem csoda, hiszen olyan elQadókat hallgathatott, mint a nemzetközi hírq Draskóczy Eszter hegedqmqvészt, Teleki Miklós orgonamqvészt és a bonchidai származású Demény Istvánt, a rézfúvós hangszerek szakavatott megszólaltatóját. Sajnos a Ravasz családot ebben az évben többszörös gyász sújtotta, ami miatt nem vehettek részt a megemlékezésen. Erre való tekintettel, a kerek évforduló ellenére sem tarthattunk kiterjedtebb rendezvényeket. Vasárnap (szept. 29-én) a délelQtti ünnepi istentisztelet keretében Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke tartott értelemhez, s egyben szívhez szóló elQadást, Kossuth Lajosról. Az elQadást Demény István trombitaszólója fogta keretbe, aki a kor hangulatát idézQ Kossuth-nótákat játszott. A feszülten figyelQ gyülekezet tagjai azt is megtudhatták, hogy az 1848-49-es szabadságharc hírét éppen az akkori bánffyhunyadi fuvarosok hozták be elsQként Erdélybe, nem kis riadalmat keltve a Kolozsváron székelQ Gubernium hivatalában. Mindannyiunk számára röviden összefoglalva kínálta fel az elQadó mindazt, amit az 1848-49-es forradalomról, szabadságharcról tudni lehet és kell. Hangsúlyt kapott az elQadásban, hogy a levert szabadságharc az áldozatok ellenére is óriási eredményeket hozott, mint például a nép nemzetté válását, Erdély Magyarországgal való uniójának kimondása pedig a magyarság számbeli megerQsödését is célozta. Kossuth ígéretei nem csak szólamok voltak a románság felé, hanem beteljesített vállalások, hisz a román jobbágyság felszabadítását is megszavazták 1848. június 18-án, amit többé nem lehetett visszavonni.  A leverettetés után Kossuth azzal a reménnyel emigrált, hogy megnyerje a nemzetközi politikát a magyarság ügyének. A népet megnyerte, de a nagypolitikát nem, mert Kossuth figyelmeztetése ellenére is úgy gondolták, hogy a szláv terjeszkedést Ausztria gátolhatja meg  hangsúlyozta az elQadó. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az istentiszteleten nagytiszteletq Hajdú Zoltán enyingi református lelkipásztor hirdette az Igét. Istent dicsQítették a bánffyhunyadi leánykórus által megszólaltatott gregorián dallamok, amelyeket Kusztos Tiborné tanított be. De meghallgathattuk ezeket a szép antifónákat már egy héttel korábban, a Kós Károly halálának 25 évfordulóján tartott ökumenikus istentiszteleten is. Mindkét ünnepnap a gyülekezet belmissziós alkalma is volt, amikor az egyháztagok közösen gondoskodtak mindenrQl, mint ahogy azt eddig is tették, és nemcsak találkoztak a vendégekkel, hanem egyek voltak a szeretetben. <BR><B>Kusztos Tibor</B> <BR><I>Reményik Sándor:</I> <H3>AZ IGE</H3> <BR> <BR>Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, <BR>És áhitattal ejtsétek a szót, <BR>A nyelv ma néktek végsQ menedéktek, <BR>A nyelv ma tündérvár és katakomba, <BR>Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! <BR> <BR>E drága nyelvet porrá ne törjétek, <BR>Ne nyúljon hozzá avatatlanul <BR>Senki: ne szaggassátok szírmait <BR>A rózsafának, mely hóban virul. <BR>Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, <BR>Mintha imádkozna, <BR>Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! <BR> <BR>És aki költQ, az legyen király, <BR>És pap, és próféta és soha más, <BR>Nem illik daróc fQpapi talárhoz, <BR>S királyi nyelvhez koldus-dadogás. <BR> <BR>Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, <BR>Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, <BR>Ki borát issza: ÉLET borát issza, <BR>ElQre néz s csak néha-néha vissza  <BR>S a kelyhet többé nem engedi el! <BR> <H3>Gyarmathy Zsigmond temetése</H3> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Lapunk 1994 májusi számában méltattuk Érsekújvári Gyarmathy Zsigmond (1832 1908) életpályáját, majd az 1998 októberi (Örökség) és 2000 áprilisi számban (A Gyarmathy hagyaték újabb adalékai) kiegészítettük az idQközben tudomásunkra jutott relikviák írásbeli közlésével. Az 1848/49-es honvéd fQhadnagy, a fegyverletétel után bújdosó, az enyhülés éveiben hazatérQ (1860), Bánffyhunyadon letelepedQ nemesember családot alapít (1862). Ezután sorra következnek a Kalotaszeg társadalmi-mqvelQdési fejlQdését elQmozdító kezdeményezései: Kolozsvár megye törvényhatósági- és közigazgatási bizottságának tagja, a Kalotaszegi Kaszinó elnöke, a Kalotaszegi Takarékpénztár vezérigazgatója, a bánffyhunyadi tanintézetek gondnokságának az elnöke, a Kolozs-kalotai ref. egyházmegye fQgondnoka, az EMKE kalotaszegi körének alapító tagja, elnöke, nem utolsó sorban felesége, Kalotaszeg nagyasszonya tevékenységének segítQtársa. Érdemei elismeréséül elnyeri a királyi tanácsosi címet. E lenyqgQzQen sokoldalú, gazdag munkakört ellátó, ismert és közmegbecsülésnek örvendQ személyiség halála (1908. május 2.) érthetQen alapjában rengette meg nemcsak a családját, hanem egész Kalotaszeget. Bánffyhunyadi temetése napján (május 5.) az iskolai oktatás szünetelt, utolsó útjára minden együttérzQ kalotaszegi elkísérte, amelyrQl több lap is beszámolt. Mostani lapszámunkban e temetés fennmaradt, megQrzött dokumentumait mutatjuk be (fénykép, gyászjelentés, özv. Gyarmathy Zsigáné köszönQ írása a Kalotaszegi Lapban). <BR>Közreadja: Buzás Pál <BR> <BR><B><I>Köszönet Kalotaszegnek</I></B> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Fogadja hálás köszönetemet Kalotaszegnek mindazon lakója, a ki eljött tanuságot tenni, hogy áldott, nemes szivq, jó Uramat szerette, tisztelte. Jöttek a testületek, a Kalotaszegi Takarékpénztár igazgató-tanácsa, a Kalotaszegi Takarékpénztár tisztviselQi kara, a kalotaszegi ref. egyházmegye tagjai, a bhunyadi állami iskolai tantestület és az iskola növendékei, a kalotaszegi Kaszinó, Népbank részvénytársaság. Vladeasa hitelintézet, Kalotaszentkirály és Zentelke község elöljárósága és közönsége, a bhunyadi járás fQszolgabirói hivatala, a bhunyadi elöljáróság, kír. Biróság kir. Adóhivatal, posta és távirdahivatal, bhunyadi izr. Hitközség, MagyargyerQmonostor és a magyargyerQmonostoriak, az Emke dalkör és a ref. dalárda, stb. stb. Jöttel a bhunyadi és a vidéki jó barátok, ismerQsök, gyönyörq koszoruikkal és jöttek a gyászoló pártás leányok fekete kendQikbQl összerakott gyászlobogóikkal, hogy utolsó utján elkisérjék azt, aki olyan jó volt hozzájuk. <BR>Szóval: jött az egész Kalotaszeg. <BR>Ezt a nagy részvétet köszönöm és lesujtott családommal teljes szivembQl szülQvidékemnek. <BR>Özv. Gyarmathy Zsigáné <BR> <H3>A nádasmenti gyöngyös bokrétáról</H3> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Bár az egész kalotaszegi népviseletet a merész színösszetételek használata, a nagymértékq díszítettség és mqvésziesség jellemzi  ez teszi egyedivé és különlegessé  a táj egység keretén belül is megfigyelhetQ differenciálódás. Cifrakalotaszeg a Nádas patak mentén terül el. A vidéket átszeli a Kolozsvár Nagyvárad vasútvonal. Azt, hogy miért e vidék viselete a legdíszesebb, több ok is magyarázza: Kolozsvárhoz közel fekszik és a város többek között divatot is diktál: a cél itt különbet, szebbet, díszesebbet alkotni. Ez pedig csak a gazdasági, anyagi élet fellendülésével válhatott megvalósíthatóvá. Kalotaszegnek ugyanis a földje gyenge termQerejq  agyagos és köves. A megmqvelésébQl származó jovedelem így nagyon kevés volt, csak a szerény megélhetést biztosította. A 19. század utolsó harmadában épült meg a Kolozsvár Nagyvárad vasútvonal, ami munkaalkalmat és többletjövedelmet biztosított a családoknak. Így azok a megnövekedett áruforgalomnak köszönhetQen új alap- és díszítQanyagokat vásárolhattak. Ennek következtében szaporodtak el a gyári pántlikák és gyöngyök, a díszítQkedv  elburjánzott és a viseletkészítés új irányzatává vált a reprezentálásra való törekvés, a tetszetQsségre való hajlam. Innen számítható a kalotaszegi népviseleten belüli fokozott differenciálódás és az össztáji jellegzetességek fokozatos fellazulása.1 A Nádasmente ettQl kezdve egyre gyöngyösebb és cifrább viseletével elkülönült a mértéktartóbb FelszegtQl és a kettQ közötti átmenetet képezQ AlszegtQl. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A cifrakalotaszegi viseletdarabok közül a gyöngyös bokréta az, amelyik máshol nem fordul elQ. Az 1930-as évek elején kezdték hordani Magyarvistán, Mérán és Bogártelkén. Az elsQ két említett falu Mákófalvával együtt egyébként Nádasmentének öltözetkiegészítés szempontjából legjellegzetesebb, önállóságra törekvQbb, stílust hordozó és diktáló három falva. A gyöngyös bokréta mindenik fajta bokréta közül a legnagyobb és legdíszesebb. Faragó József leírása szerint:  Alapja 8 x 8  10 x 10 cm-es négyszögq, máskor vízszintes téglalap alakú, vagy egyik sarkával lefelé álló háromszögq karton, vászonnal bevonva, majd különbözQ színq, alakú és nagyságú gyönggyel oly sqrqn kivarrva, hogy alapjából semmi sem látszott. 2 <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Dolgozatom alapja egy saját gyqjtés, amelyet Nádasmente néhány falvában végeztem: Mérán, Magyarvistán, Inaktelkén, Bogártelkén, Türében és Mákófalván. Az itt tapasztalt hasonlóságok és különbségek alapján szeretném bemutatni a gyöngyös bokrétát (vagy azt, ami még maradt belQle). Amint a párta a leányság jelképe, úgy a bokréta a nagylegénységé. Az öregebbek még emlékeznek arra, hogy régen a legény a gyöngyös bokrétáját a szeretQjétQl kapta. Erdei Erzsébet (Vista) elmondása szerint  Mikor a fiatalok összefogtak, hogy szeretQsködtek, azonnal a leány szülei nekifogtak és készítették a gyöngyös bokrétát. Ha összevesztek, azonnal vágták le a kalapról, a leány visszakérte és nála maradt. A fiúnak ottmaradt sután a kalapja. A fiatalabbak azonban már csak azt tudják, hogy konfirmálásra a család ajándékoz nekik egy gyöngyös bokrétát. Ezt rendszerint a család valamelyik nQi tagja készíti, de elQfordul az is, hogy egy faluban egy személy szakmaként qzi a bokrétakészítést, a többiek pedig vele készíttetik (pl. Mákófalván). Néhány faluban  Inaktelke, Daróc, Bogártelke, Türe, Mákófalva  már a konfirmálás elQtt kap a fiúgyermek egy gyöngyös bokrétát a keresztanyától keresztelQre vagy az elsQ osztály megkezdésekor. TQtszegi Tekla (Méra) ezt azzal magyarázza, hogy  az utóbbi idQben elszaporodott az olyan alkalmak száma, amikor a kisgyermekek színpadra lépnek  táncolnak vagy különbözQ szerepeket játszanak el  és ilyenkor felteszik a bokrétás kalapjukat. A kisfiúk bokrétája sokkal kisebb mint a  nagylegényeké . Ez természetes, hiszen a nagylegények gyöngyös bokrétája súlya és mérete miatt hordhatatlan lenne a kicsik számára. Bár manapság mindig a kalap bal oldalán viselik, nagyon valószínq, hogy régen jobb oldalon hordták  így említi Jankó János és Malonyai DezsQ, az utóbbi által készített képeken mindkét oldalon elQfordul. Mai viselQi nem tudnak róla, hogy valaha hordták volna a magyarok másképp, mert  csak a románok teszik jobb oldalra a bokrétájukat (Erdei Erzsébet  Vista). <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mákófalva kivételével minden említett nádasmenti faluban elQfordul a nagy, a kalap bal oldalára varrott bokréta mellett egy kisebb, kitqzQnek vagy brossnak nevezett gyöngyös rész, amely a kalap hátsó felére kerül. Ugyanilyen kitqzQ kerül a legény mellényzsebére is, a hímzett kendQ mellé. Nádasmentén a gyöngyös bokrétának két változata figyelhetQ meg: a díszesebb, nagyobb változat, ez az elterjedtebb és a mérai, amely alakjában és méretében egyaránt teljesen eltér ettQl a típustól. Faragó József csak ezt a nagyobbik, díszesebb bokrétát említi tanulmányában.3 Ennek szerkezete sokkal bonyolultabb a mérainál: három részre osztható. Középen található a fQrész, amit rakásnak is neveznek. E rész gyöngyhímzéssel készül: vászonba vont karton alapra elQrerajzolt minta szerint rávarrják, ráhímezik a gyöngyöket. Ennél a résznél csak virágmotívumokkal találkoztam, és általában ugyanaz a motívum ismétlQdik minden bokrétánál. A borkéta felsQ részén, a rakás fölött vékony, de erQs drótra (általában acéldrótra) fqzték fel a gyöngyöket. Gyakori motívumai: a madár vagy páva, a rózsa és a tulipán. A cél itt az, hogy teljesen kitöltsék az adott felületet, hogy ne legyen csupaszon maradt része, ún.  pusztája . Vistán és Bogártelkén találtam olyan bokrétát, amelynek ebben a részében  szintén gyöngyökbQl  kirakták a legény monogramját. Az alsó része a bokrétának a leggazdagabb: csiga- és hólyaggyöngyök alkotják. Mostanában egyre többet varrnak fel, egyre dúsabb lesz ez a rész. Ezeknek a gyöngyöknek a mérete sokkal nagyobb, mint a másik két részben használtaké. A csigagyöngy hosszúkás vagy kerek, hosszában csíkozott, a hólyaggyöngy pedig hasonló alakú, de nem csíkozott. Ez a fajta bokréta súlya miatt nem igazán kedvelt a legények körében. Nem szívesen hordják, mert féloldalra húzza a fejüket. Kalló Pali Pista (Inaktelke) panaszkodik:  végig egyensúlyozni kell vele . A legújabb bokrétákban a rakott részben is kerülnek nagyobb méretq gyöngyök és  kövek . Bogártelkén néhol még gombokat és fülbevalókat is felhasználnak. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A bokréta színvilágának meg kell felelnie a közösség által megszabott normáknak. Nem szeretik a fakó színeket. Ezeket  Qsznek ,  vaknak ,  hagyultnak tartják. Minél élénkebb színq gyöngyök alkotják, annál szebb egy bokréta. ElQszeretettel és gyakran használják a piros, fehér, zöld és sárga gyöngyöket. Kéket soha nem tesznek közéjük, Erdei Erzsébet (Vista) szerint azért, mert nem lehet kapni. A bogártelkiek szerint azért, mert a kék a gyász színe, a bokrétát pedig csak ünnepeken viselik. A mérai gyöngyös bokréta nagyon kevés vonásban hasonlít a többi nádasmenti faluban használatoshoz. MindenekelQtt  míg máshol a bokréta zöld kalapra kerül (ilyen színq a nadrág is, Mákó kivételével, ahol a nadrág szürke), Mérán a bokrétás kalap színe is fekete. Maga a bokréta alakja hasonlít a már említett kitqzQkéhez: két darab, négyzet alakú gyöngyös dísz, a kalap hátsó részén levQ nagyobbikat 41 sor gyöngy alkotja. Mintáját a nQk kötényét díszítQ minták egy-egy részébQl,  bokrából emelik ki. A mérai bokréta gyöngyszövéssel készül: ugyanaz a technikája, mint a szövésé   kifeszített szálakra felsorjázzák a gyöngyszemeket és keresztbe leütik (TQtszegi Tekla  Méra). Gyakori motívumai a virágok, madarak (pávák), de elQfordul néhány  címeres bokréta is: ezek Magyarország címerét ábrázolják. A kalap bal oldalára kerül egy kisebb méretq, ugyancsak négyzet alakú, gyöngyhímzéssel készített dísz, ún. kitqzQ, amely mögül egy csokor árvalányhaj magasodik ki. Aljáról három darab,  harangnak nevezett dísz  csüng alá . Ezek a  csüngQk megtalálhatók a mellény zsebén levQ kitqzQn is. A kitqzQk díszítQmotívumai általában virágok: rózsák és tulipánok. A madármotívum itt nem fordul elQ. A gyöngyös bokréták generációnként változnak. Ezt a fokozatos változást azonban nem lehet nyomon követni, mert a régieket elbontják, miután azok gyöngyeinek színe megfakult, vagy egyszerqen azért, hogy újat készítsenek belQle a következQ nemzedék részét képezQ legénynek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy általában családban marad, de megtörténik, hogy kölcsönkérik egy-egy alkalomra, vagy akár a legénység éveire is. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A legrégibb bokréta, amellyel találkoztam, 1982-ben készült, méretében és színhasználatában nagy különbséget mutat az újakhoz képest: majdnem fele a most használatosaknak, mérete megfelel a mostani gyermekbokréta méretének. Színe  azon túl, hogy az idQ megfakította  nem annyira élénk, mint az újaké: kevesebb benne a fehér és a piros, helyette elQfordul a narancssárga. A legújabb bokréták egyre inkább különlegességre, egyediségre törekszenek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Inaktelkén, Bogártelkén és Türében néhány bokréta mellé, a kalap hátsó részére nem a gyöngyrakással készült kitqzQ kerül, hanem mindenféle dísztq (brosstq). Ezek némelyike festett fémbQl, mások mqanyagból vagy nagyobb méretq, fényes  kövekbQl készült. Faragó József szerint a dísztq  terjedését megkönnyítette egyszerqsége és hozzáférhetQsége. 4 Inaktelkén érdekesen fennmaradt, de közben át is alakult egy, a bokréta ajándékozásához kapcsolódó régi szokás. Karácsonykor, amikor a legény kántálni megy a szeretQjéhez, kap a lánytól ajándékba egy bokrétát. Ez régen élQvirágból készült (általában muskátliból), ma azonban ezeket a bokrétákat mqvirágok alkotják. Néhány bundasapkán egy-egy óriási csokor mqrózsa díszeleg. Ezt a téli sapkát csak akkor viseli újra, amikor a következQ karácsonykor ismét elmegy az illetQ lányhoz kántálni. A férfiak esküvQ után ezt a bokrétát sem viselik többet. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A bokréták idQbeli átalakulását Vasas Samu a következQképpen magyarázza:  A divatváltozások fQleg a »reprezentációs« öltözetdarabokon mennek végbe, amelyek egyre gazdagabban díszítettek lesznek, miközben a hétköznapi viseletdarabok megQriznek táji jellegzetességeikbQl, mert egyszerqbbek, szolidabbak maradnak. Azáltal viszont, hogy az ünnepi öltözetdarabok egyre hivalkodóbbak és vagyonfitogtatóak lesznek, sokat veszítenek esztétikai funkciójukból, ugyannyira, hogy e szempont sok esetben már alárendelt szerepet is játszik, és a legszélsQségesebbek el is jutottak a giccs határáig. 5 Annak ellenére, hogy minden 16 év fölötti nádasmenti legénynek van gyöngyös bokrétája, egyre ritkábban viselik: csak konfirmáláskor, nagy ünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd) templombamenéskor, úrvacsoraosztáskor. A legények arra panaszkodnak, hogy nehéz és kényelmetlen a viselete a súlya miatt, a szülQk pedig arra, hogy sokba kerül a készítése (a gyöngyöket Kolozsvárról és külföldrQl drágán vásárolják). Így a népviselet használata egyre inkább teherré, kellemetlen kiváltsággá nehezül számukra és helyét egyre inkább a városi kosztüm, az  úri gúnya veszi át. Erdei Erzsébet (Vista) panasza az, hogy nagyon bolond divat, cifrasága van itt. Egy szülQt egy leány vagy legény úgy megsüt, mikorra megkonfirmáltatják s elQ készítik mindennel, de úgy megsüti a szülQt, hogy évekig s évtizedekig nyegik utána az adósságot. Talán ismét elszegényedett a Nádasmente lakossága, és szüksége van egy újabb robbanásszerq fejlQdésre, amely többletjövedelmet biztosít számukra. Vagy egyszerqen  kényelmesebb az  úri gúnya viselete, a városi élet utánzása számukra? <BR><I>Jegyzetek: <BR>1. lásd Vasas Samu: Népi jelvilág Kalotaszegen (96. old.) <BR>2. Faragó József: Férfi hajviselet és fejrevaló (230 231. old.). In: Faragó József, Nagy JenQ, Vámszer Géza: Kalotaszeg magyar népviselete, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. <BR>3. i. m. 230 231. <BR>4. Faragó József: i. m. 232. old. <BR>5. Vasas Samu: Népi jelvilág Kalotaszegen (96. old.)</I> <BR> <BR><B><I>Szentimrei JenQ: <BR>(1891 1959)</I></B> <H3>KÉPESLAP A SZTÁNAI CSIGADOMBRÓL</H3> <BR> <BR>Nagyon nyíltkék az ég itt, <BR>Dombok és tölgyesek, <BR>S a tölgyek dombos lombján, <BR>Harsány szajkó fecseg. <BR>Fq közt kéken csilingel <BR>Millió kis harang, <BR>Imát hadar a csöndben <BR>Az ér a sás alatt. <BR> <BR>Csöndtemplom ez. Szent hqssel <BR>Szívet borogató, <BR>Alig türemlQ fodrú <BR>Nyugalmas, tiszta tó. <BR>Bogár- s madárvilágban <BR>Örökös lagzi áll <BR>S örök a tor. Ölyvszárnyon <BR>Kereng fönn a halál. <BR> <BR>Itt a vihar se rémít. <BR>A dombra nyargaló <BR>Felleg lerontja mérgit <BR>S már vágtat is, aló! <BR>Vasszürke-zöld uszálya <BR>Más völgy fölött lobog <BR>S nyílzáport küld utána <BR>Az izzó napkorong. <BR> <BR>Nagyon nyíltkék az ég itt <BR>És nyájaszöld a táj. <BR>A fák nem nQnek égig <BR>S a fájdalom se fáj. <BR>A zaj elhal a csöndben, <BR>Megfúl a durva szó, <BR>KönnybQl harmatcsöpp lesz itt, <BR>Harmatként illanó. <BR> <BR>Csak lélegzik köröttem, <BR>Lélegzik s él a lét, <BR>Áldást fakaszt az átok, <BR>Trágyát ad a szemét. <BR>Új zöld sarjad belQle, <BR>A réginél bujább, <BR>De kövületté fagytak <BR>Csúszómászók, csigák. <BR> <BR>Így él örök jelenben <BR>Örök jövQ és múlt. <BR>A perc a sqrq csendben <BR>Örökúj dalra gyújt. <BR>Nagyon nyíltkék az ég itt, <BR>Nagyon szelíd a csend. <BR>Nagyon kicsiny az ember, <BR>De ember idefent. <BR> <BR><I>(1937)</I><BR> <H3>MÚLTIDÉZÔ</H3> <BR><B><I>Mint ha pásztortqz ég Qszi éjszakákon& </I></B> <BR>Villámbeszélgetés Vasas Samuval, a hunyadi Kós Károly MqvelQdési Kör színjátszócsoportjának vezetQjével. <BR><I> ElsQ kérdésem úgy hangzik, mintha semmi kapcsolata nem volna a mqvelQdési élettel. Meg tudná-e mondani Vasas Samu, hogy az utóbbi idQben miért lehet Hunyadon annyi szakállas fiatal férfit látni?</I> <BR> A kérdés nagyon is kapcsolatban van a mqvelQdési élettel, közelebbrQl a mqkedvelQ színjátszással. Ugyanis ezek az újonnan szakállt növesztQ férfiak középkori vitézek lesznek egy XIV. századi történelmi játékban, s ezzel is akarják növelni az elQadás korhqségét. Arany János halálának százéves évfordulóján a Kós Károly kör Méhes György: Toldi szerelme címq játékával szeretne tisztelegni nagy költQnk emlékének. <BR><I> Mit lehet megtudni elQzetesen e darabról?</I> <BR> Méhes György darabja nagy vonalaiban ragaszkodik az elbeszélQ költemény cselekményéhez, szereplQihez, sQt szövegéhez is, amennyiben Arany János eredeti verssorait adja hQseinek és a narrátornak a szájába, helyenként hasonló versmértékben ki is egészíti, sQt ha szükséges, kissé átalakítja a szöveget. A Toldi-trilógia verssorainak jól ismert dallama uralja a dramatizált, romantikus történetet. <BR><I> A közönség részérQl milyen érdeklQdésre lehet számítani?</I> <BR> Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Toldi egyik legnépszerqbb irodalmi hQsünk, aki gyermekek, ifjak és felnQttek tudatában egyaránt kiemelkedQ helyet foglal el. A darab a kor képi megjelenítésével nagyban hozzájárul a tanult irodalmi anyag kiegészítéséhez, a romantikus lovagkor árnyaltabb megismeréséhez, a múlt-nosztalgia kielégítéséhez és a múlt-tudat erQsödéséhez. Ezért reméljük mindenhol szívesen fogadják a darabot. <BR><I> Voltak-e nehézségek a darab elQkészítésében?</I> <BR> Voltak, de azokat nagyjából sikerült legyQzni. Ilosvai Selymes Péter szövegéhez (mert helyenként ez is jelen van) korhq zenére volt szükség, de a legrégibb zenei elemekbQl sikerült ezt a zenét rekonstruálni. Korhq ruhákat a Kolozsvári Állami Magyar Színháztól kapunk, korhq díszletekrQl magunk gondoskodunk. <BR>Lejegyezte: <I>Morvay Pál <BR>(Igazság, 1982. IV. 17.)</I> <BR><H3>Váltás</H3> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Meghitt, tiszteletteljes légkörben búcsúztatta a hunyadi tantestület Vasas Samu érdemes tanárt, abból az alkalomból, hogy tanári tevékenységének végéhez ért. Vasas Samut nem szükséges bemutatni az Igazság olvasóinak. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok cikke jelent meg e lap hasábjain, de talán még több méltatás, beszámoló arról a fáradhatatlan iskolai és iskolán kívüli munkáról, melyet az elmúlt évtizedekben Kalotaszegen kifejtett, és mindegyikben kimagasló sikereket ért el. TanfelügyelQként került Kalotaszegre és három év után került a hunyadi iskolába. Lelkiismeretes, magas pedagógiai szintq oktató-nevelQ munkája sok sikert hozott iskolán belüli tevékenységében. Diákjai nyolc megyei elsQ díjat szereztek biológiai versenyeken és négy alkalommal voltak díjazottak országos döntQn. Nem elégedett meg azonban tanulói nak iskolai kereteken belüli oktatásával. Kereste mindig, hogyan lehet kiegészíteni az oktatói munkát iskolán kívüli tevékenységekkel. Sohasem maradtak el az iskolai kirándulások. Ezek a tanulmányi utak nemcsak a tanultak illusztrációi voltak, hanem történelmi emlékek megismerésére, a múlttudat kialakítására is szolgáltak. Az állomások közötti utak énekórákká változtak, ahol a zenei anyanyelv legmélyebb rétegeibQl buzogtak fel a dalok. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A tiszta források megismerése különösen kulturális tevékenységére volt igen nagy hatással. Iskolai és kultúrotthoni mqvelQdési munkája ismertté tette Hunyadot az egész ország köztudatában. Elég csak a Csáki bíró lánya címq balladájának sikerét felidézni: egész Kalotaszeg, Kolozsvár, a Székelyföld megismerte, külföldre is eljutott, a TV filmre vette. Ez a népi indíttatású darab nagy hatással volt a szomszédos kultúrcsoportok profiljára is. Amikor nem volt anyag, Q maga dolgozott fel és át balladákat színpadi elQadásra (pl. Szép Klára). Ezekkel egymás után nyerte országos díjait. Kulturális munkáját hét országos elsQ és két országos második díj jutalmazta pályafutása alatt. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Figyelme kiterjedt a kalotaszegi varrottasok sorsára is. Megszervezte Hunyadon az íróasszonyok találkozóját, hogy az Qsi minták felújításával gátat vessen az elgiccsesedQ kereskedelemnek. Mindezek mellett szenvedélyesen gyqjtötte adatait a népi élet különbözQ megnyilvánulásainak területérQl. EzekbQl az adatokból állott össze két jelentQs néprajzi-tudományos munkája: Népi gyógyászat (Kriterion, 1985) és a Salamon Anikóval közösen írott Kalotaszegi ünnepek (Gondolat, 1986). MindkettQ könyvsiker volt. De jutott még arra is ideje, hogy a legkülönbözQbb lapok számára tanulmányokat is írjon (Korunk, A Hét, Igazság, Népismereti dolgozatok stb.), sQt két alkalommal e lapok versenydíjait is megnyerte. Nyugdíjba lépésével olyan pedagógus egyéniség váltott életformát, aki a végsQkig kimerítette mindazt a lehetQséget, mely egy vidéki tanár számára kínálkozik, hogy munkájával igazi népszolgálatot végezzen. Azért mondjuk, hogy csak életformát változtatott, mert ismerve Vasas Samu tudományos szenvedélyét, biztosan tudjuk, hogy számára a nyugdíjazás nem a pihenés idejét jelenti. Csupán annyit, hogy megszabadul a mindennapi munka terheitQl, lerázza azoknak nehézségeit, és új lendülettel keresi a népi élet és népmqvészet mélyrétegeiben még meghúzódó kincseket, témákat, azokat is napvilágra hozza és beépíti a tudományos és kulturális élet folyamataiba. <BR>Ehhez kívánunk neki most jó egészséget és sok sikert! <BR>Morvay Pál <BR><I>(Igazság, 1987.VII. 28.)</I><BR> <H3>Balatoni Nyárbúcsúztató Tábor </H3> &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A Bánffyhunyadi Tánccsoport hat tagját hívták meg a Zánkán megrendezett Cimbora táborba  Bálint Zsoltot, Bethlendi Andrást, Bogdán Rékát, Buzás Réka-Renátát, Dézsi Attilát és Ferencz Renátát  , amely része volt az I. Balatoni Nyárbúcsúztató Tábornak. Az ott eltöltött feledhetetlen napokról így számolnak be a szerencsés diákok:  Mikor elindultunk, fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, csak annyit tudtam, hogy valahova a Balaton mellé. Kissé hosszas utazás után egy csillogó sötétkék helyet láttam, a Balatont. Mindenki felkapta a fejét, és pár másodpercig tartó néma csendben figyeltük a kitárulkozó víz tükrét& Már amikor megérkeztem jó benyomást tett rám a környezet. Érdekes nyári épületek és nagyon jó szobatársak& ElsQ két nap azt csinálhattunk, amit akartunk& A tábor szervezQi változatos programmal akarták emlékezetessé tenni az itt töltött napokat. A nyitó ünnepségen V-Tech, a záró alkalmon Ámokfutók, Bon-Bon és Groovehouse koncert volt. Együtt énekeltünk, táncoltunk, sajnos autógrammot nem sikerült szereznünk& Háromszor kellett fellépnünk a tábor résztvevQi elQtt: hétfQn, szerdán és pénteken, mindhárom alkalommal nagy sikerünk volt& Hátrányos helyzetq gyerekeknek tartottunk elQadást& Majdnem minden nap fürödtünk a Balaton vizében& SzabadidQnkben még a könyvtárat is látogattuk& Esténként kiültünk az udvarra, ahol zenét hallgattunk és énekeltünk& Egy gond volt csupán, hamar telt az idQ& A legérdekesebb az volt, hogy a kolozsvári és magyarországi résztvevQk mellett még különbözQ országokból szereztünk barátokat, akiket románul tanítottunk, Qk pedig bennünket szlovákul, illetve szerbül& 2700 gyerek volt együtt és mégsem volt tömeg soha, csak az étkezde ajtajánál, amit a szakácsok idéztek elQ finoman elkészített ételeikkel& Utolsó nap kaptunk egy pólót, amelyre mindenkivel ráírattuk a nevét& Végül csomagolni kellett& Nagyon fájt a búcsúzkodás azoktól, akikkel a táborban megismerkedtünk, hiszen olyan jó volt minden& Köszönjük Szép Gyulának, hogy a választáskor ránk gondolt... Köszönet mindenkinek, aki e tábor kitalálásában, fenntartásában és támogatásában részt vett. A sokszínq élmény birtokosai kivétel nélkül arra szavaznak, hogy bármikor örömmel visszatérnek Zánkára, ha újból meghívják Qket. <H3>Hírek</H3> Kossuth-évre emlékeztünk <BR>Bogártelkén <BR> <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Július 21-én a délelQtti istentisztelet keretében, amelyre meghívott elQadóként jelen volt dr. Egyed Ákos történész professzor, valamint  a mqsor összeállítója és levezetQjeként  Sebesi Karen Attila kolozsvári elQadómqvész. Az istentisztelet keretében Székely Zoltán helybéli lelkipásztor emlékezett Izráel rabságára és Isten általi kivezérlésére, templomépítési szándékára Esdrás 1:1 6. alapján. Ezt fejtegette tovább magas szinten Egyed Ákos professzor. A vezéralak a magyar nép legnagyobb politikusa Kossuth Lajos volt. Az alkalomhoz illQ költeményeket, prózai szöveget Sebesi Karen Attila olvasta-elQadta, közben a csodás hangú Karen Tünde Kossuth-nótákat énekelt. <BR>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egy résztvevQ megjegyezte a mqsor végén:  Nem érezheti magát magyarnak, aki nem látta-hallotta ezt a csodás elQadást. Sajnos, azok hiányoztak a legnagyobb számban, akiknek leginkább jelen kellett volna lenniök: Bogártelke ifjúsága. E nemes és magasztos érzést fakasztó elQadást nemzeti imánkkal zártuk. <BR>Egeres, 2002. július <BR>Vér István <BR><BR><BR><BR>Kiadja a PRO KALOTASZEG MÛVELÕDÉSI EGYESÜLET SZERKESZTÕBIZOTTSÁG: <BR>Boldizsár Zeyk Imre  Tordaszentlászló, Ricci József  Magyarlóna, Tötszegi Tekla  Méra <BR>Fõszerkesztõ: Kusztos Tibor  Bánffyhunyad, Fõszerkesztõhelyettes: Buzás Pál  Kolozsvár <BR>A szerkesztõség címe: 3525 HUEDIN BÁNFFYHUNYAD, Str. Avram Iancu Nr. 56. Jud. Cluj <BR>Tel.: 004(0)-64-354-239 <BR>e-mail: kusztos@mail.dntcj.ro <BR>Készült a bánffyhunyadi ICHTUS nyomdában. Számítógépes elõkészítés: Dobordán Mária </FONT> <BR><BR> <FONT face=Arial,Helvetica size=2>A névvel vagy betûjellel ellátott írásokért  amelyek nem mindig tükrözik a szerkesztõség véleményét, a szerzõk vállalják a felelõsséget.</FONT> <A href="kal.html" onmouseover="window.status='Vissza';return true;" onmouseout="window.status=''"><img src="img/nyil.jpg" border=0 align=right alt="Vissza"></A> </TD> </TR> </TABLE> </td> </tr> </table> <p>&nbsp;</p> </body> </html>