Hon-vágy

Sokgyökerű határok
Magyarok a ciglidombok alatt

Sohasem tudtam igazán jól tájékozódni, így hát semmi kivetnivalót nem találtam abban, amikor a Beszterce-Naszód megyei Szentmátéban és Újősben megmutatták a térképen, hogy bizony én nem ott vagyok, ahol gondolom, hanem a Melles völgyében. – Olyan nincs! -  berzenkedett bennem az egykori természetjáró. – Hát a Melles völgye az Apanagyfalu, meg Almásmálom irányába húzódik – bizonygatom a helybelieknek igazamat.

Nézzük a térképen Szentmátét és Újőst . Hagyják, hogy meglássam a titkot. A Mellesnek ugyanis három gyökere van. A legmélyebb – legtörékenyebb – tényleg ez ősi magyar telepőlések közül indul neki Bethlen irányába a nagy testvérnek, a Szamosnak . Megint déja vu helyzet: a gyökerek mellett mindig figyelmetlenül szaladok tovább.

A Szentmáté fölött sorakozó cukorsüveg-dombok már messziről vonnzák az errejáró figyelmát. Geológiai félcsodának tűnnek, hegyes, mesebeli dombocskák, jambósapkával – alattuk elfekszik, nyújtózik a falu, itt a Mezőség peremén. A helybeliek ciglidomboknak nevezik ezeket, és létüket a tatárjárás előtti időkhöz, a honfoglalás kései korszakaihoz kötik. Azt mondják, a ciglizés cselezést jelent – jónevű nyelvészek munkáira is hivatkoznak ezt alátámasztandó -, és e ciglidombok valamikor ezer évvel ezelőtt amolyan oktatási segédeszközökként fungáltak, és arra szolgáltak, hogy a portyázó honfoglaló férfiak által otthonhagyott öregek és asszonyok ezeken a dombokon tanítsák meg a fiatal harcosjelölteket, hogyan kell portyázni,  bújkálni a túlerőben levő ellenség elől, hogyan kell itt-ott felbukkanni, megzavarni, kiciglizni-kicselezni az ellenséget.

-Szentmáté község jelenleg hét településből éll – mondja Juhos János helybéli református lelkész -, de  évekbenebből csak kettő magyarlakta: Szentmáté és Újős. Mindkét településen többségben vannak a magyar anyanyelvűek. A község többi falvaiban jelenleg alig lehet magyar hangot hallani.Annak ellenére, hogy közigazgatásilag Beszterce-Naszód megyéhez tartozunk, mindkét település a mezőség jegyeit viseli magán, életfelfogásban és kultúrában egyaránt. Szentmáté magyar lakossága – legalábbis az, amelyiknek a gyökereit ismerjük – csak az 1700-as években telepíttetett ide Darlac községből; a falunak több mint a fele a Darlaci nevet viseli. Földműves emberek a szántmátéiak, egyszerű emberek. A múlt rendszerben a falu apraja nagyja az állami gazdaságban dolgozott, és meg voltak elégedve sorsukkal. Egyszerű emberek…

Úszinték, barátságosak. .. A változások után nehezen szokták meg, hogy az állami gazdaság már nincs, és vége a központostott munkarendszernek. Unka nélkül maradtak…Mivel többségük ahhoz volt hozzászokva, hogy megmondták nekik mit kell tenniük, hová kell menniük, aznap mit kell dolgozniuk – nehezen találták fel magukat a forradalom után. Persze azért vannak már olyan fiatal családok, akik számára érthetetlen már a téeszgerjesztette tehetetlenség, és saját kezükbe vették sorsuk irányítását.

Fiatal gazdálkodó családhoz kalauzolnak bennünket. Huszonéves házaspár kisgyerekkel. Az udvaron mezőgazdasági gépek – traktor, kaszagép. Kisgyerekek szaladnek elő: szórják visongva a kukoricát a tyúkok elé.

- Tz hektár földet dolgozunk meg – mondja a fiatal gazda -, vannak állataink, disznók, tehenek… Tíz disznó, hat tehén… Hármat fejünk, három tinó… Nehéznek persze hogy nehéz, hiszen olcsü a tej, olcsó a disznóhős, és sokszor semmi nyereség nincs az állattartáson. Hogy kimegyünk-e Magyarországra? Nem megyünk már ki… Megszoktuk már ezt a kis gazdaságot.

- Vannak itt gépek is az udvaron. Ezekkel azért csak lehet valamit lendíteni a gazdaságon…

- Persze hogy lehet. Két traktor, egy kombájn és egy kaszálógép. A gyerekek élvezik is nagyon a dolgot. Óvodás mind a kettő itt Szentmátéban. Az egyik az egyháziba, a másik az államiba jár. Nagyon szeretik a mezőgazdaságot. Amint lehet, jönnek ki velünk a földekre. Nagyon szeretnek kapálni… Sokszor úgy érezzük, hogy jobban élvezik a mezőn, mint otthon. Ezekkel a gyerekekkel miért kellene kimenni Magyarországra? Szeretik itt, mi is megszoktuk a falut. Ott sincs kolbászból a kerítés.

Szentmáté a dési egyházmegyáhez tartozik, és azon települések közé tartozik, ahol vannak gyerekek, és nem fenyeget semerről a kihalás veszélye.Ez pedig nagy dolog manapság a szórványban, főleg itt, a Mezőség legmostohább peremén. Persze azt mindenki tudja a faluban: amennyiben nem sikerül munkahelyeket biztostani a fiataloknak, akkor az egyébbként is Magyarországra „ingáző” jövő nemzedék gyökerei megkophatnak a nagy kapaszkodási stresszben. Mert azért mindenki kapaszkodik manapság, mindenki meg szeretne állni a sodrásban – biztos helyen, vagy csak futóhomokon. A gyökereken viszont kopnak a felszvószálak, érdesedik a helyük – köves talaj vagy homok: a gyökérsüvegnek talán mindegy, de a szívó-éltető szőröknek trauma a változó álet.

-Bármennyire is kis falucska vagyunk itt a Mezőség peremén – mondja Bíró Ilona -, aki csak erre jár, felfigyel ránk. Nemcsak a ciglidombok miatt, hanem azért is, mert működő magyar könyvtára van a községnek. 360 olvasónk van beiratkozva, és ez a szám sokat mond…Ez persze relatív, hiszen a gyerekek általában úgy jönnek vissza hozzám, hogy „tarthatom még két napig, hogy a mamám-nagymamám is elovassa”.  A könyvállomány 13 500 kötet, de ebből sajnos csak 2500 magyar. Ez főleg azért van, mert a megyében nagyon nehezen jutunk hozzá magyar könyvekhez. Besztercén nem lehet magyar könyvet venni, így hát csak akkor van vásár, ha kijön a Mentor, vagy a Látó.

- Melyek a legolvasottabb könyvek?

- A gyerekkönyvek… A leghűségesebbek is a gyerekek. Mivel maga a könyvtár is az iskola egyik szárnyában van, ez érthető is. Meséskönyvek, gyermekirodalom – ezek a legkeresettebbek. Aztán hét végén hazajönnek a nagyobbak, és akkor kezdődik a keresgélés, kutakodás: mivel magyar szakkönyv nincs, együtt fordtjuk a románt… Hol magyarról románra, hol magyarról románra.

Első látásra elegánsnak tűnik a Szentmátéi Általános Iskola épülete.  A folyósón diákrajzok: futbalisták hátulról, gyerekrajzok házakkal, fényképek a testvériskoláról. Nemcsak a szentmátéi, de a cegőtelki gyerekek is ide járnak óvodába, elemibe illetve általános iskolába. Kilencedikbe aztán – ki tudja hova.

-Három óvodás csoportunk van – mondja az iskola udvarán Lakatos Imre igazgató -, az egyiket az egyház

gondozza, a másik az állam. Elemiben 37 tanulónk van – román tagozaton is van két gyerek -, az 5-8 osztályokban is van bőven gyerek, összesen 48-an. A gyerekszám nem csökken, hanem növekszik: a következő tanévre kértünk még egy magyar tanítónői állást, mert 50-re fog nőni az elemistáink száma.

Szentmátén annyi a liba, hogy vonulásuk majd-majd rituáléba csap át. Felemelt fejjel, huszas, harmincas csoportokban nyomulnak erre-arra. Már a szomszéd falu, Újős határában vagyunk, de még mindig meg kell állnunk egy-egy  „libainváziós”   kanyarban. Alig érünk be Újősbe, ájabb libaáradat. Szerencsére a református templom közelébe nem merészkednek.

-Újős Szászújős néven jelentkezik általában a dokumentumokban – mondja Tárkányi István református lelkész. – A szász szócska a régi lakosság eredetére utal, az új pedig arra, hogy a Básta féle hadjárat után

újra kellett telepíteni a falut. Az Ős pedig személynév…Sokgyökerű település tehát Újős… A faluban van különben még Ős nevű lakos. Sajnos lányágon kellene továbbmenjen a név, de hát az nem lehet… Mi, magyarok többségben vagyunk itt, akárcsak Szentmátén: Újősnek kétharmada magyar, egyharmada román.

Gyermekek vannak, fiatalság szintén… Az a baj viszont, hogy a mi legényeink nem nagyon nősülnek meg.

A helyett hogy a lányok után járnának , inkább a bárba járnak. Lány pedig amúgy is kevés van. Amikor én 1990-ben idejöttem, ugyanez volt a helyzet a lányokkal:1991-94 között mindig 7 fiú – 3 lány volt a keresztelési arány. Aztán ha férjhez is mennek lányaink, elviszik őket más faluba…

Újős oktatási szempontból nem legszebb példája az anyanyelvi oktatáshoz való ragaszkodásnak. Megyeszerte tudja minden közösségépítő pedagógus és értelmiségi, hogy az újősi  magyar negyedikesek

nem válllalják a Szentmátéba való ingázást, és inkább román tagozatra iratkoznak helyben. Rossz nyelvek szerint ők tartják el az újősi román tagozatot.

-A magyar óvodában átlagban huszan vannak, és ez a szám állandónak látszik – mondja Tárkányi Irma óvónő. - Egy tanerős elemink van,  21 gyerekkel. Negyedik után sajnos a helyi román tagozatra mennek a gyerekek: ha összeszámolom, mintegy húsz magyar gyerek jár román osztályokba. Volt ingáztatási lehetőség, de a szülők nem akarták igénybe venni. Hogy miért? Hát ez nehéz kérdés. Én azt hiszen, hogy azért, mert még mindig nem látják a jövőjét a magyar nyelven való tanulásnak. Azt hiszik, csak akkor lehet Romániában érvényesülni, ha az állam nyelvén tanulnak. Ez a helyzet Újősön… Sajnos…

Hosszasan álldogálunk a Szentmátéi Iskola előtt. De szép lenne, ha a hősz román tagozatra járó újősi gyerek ide iratkozna. Milyen erős magyar központtá válna Szentmáté!

Jönnek a libák, gágognak rettenetesen. Fölöttünk a ciglidombok, és a sokgyökerű múlt jelenbe nőtt árnyéka. Belenyugszom. Sohasem hittem volna, hogy a gyökerek ennyire meg tudják határozni évszázadokoig egy-egy zárt közösségnak az életkedv- és életerőhatárait.

Szabó Csaba