2002 október 15.
II. évfolyam 8. szám (42)

Magyar leshely


Elcsángált honfoglalók

1.A kárpátkanyar ölében

Fômûvében, a Székelyföld leírásában Orbán Balázs megjegyzi: ha Brassó a Barcaság koronája, akkor Hétfalut e régió díszövének lehetne tekinteni. Aki ezeket a sorokat olvassa, hajlamos azt hinni, hogy a díszöv kifejezés csak amolyan múltszázadi bájos szóvirág, és tart is ez a meggyôzôdés mindaddig, amíg bele nem cseppen a vándor abba a különleges világba, amelyet a Kárpátkanyar tart ölében

A Tömösi szoros felé futó zajos országút Brassó után néhány kilométerre megtorpan hirtelen, és bonyolult, autosztráda jellegû csomópontba torkollik. Déli irányban az avatott szem könnyen kiveszi innen a Bucsecs vonulatának fô csúcsait, délkeletre pedig a Nagykôhavas kopár hátát.

Határ ez a tájék. Határ volt mindig, tatárok, kunok, besenyôk, magyarok, románok idejében. Akik továbbfutnak a csomóponton, azok rövidesen a Nagykôhavas szívébe futó utak kiindulópontjához, a Malomdombhoz érkeznek - innen ugrásnyira a Nagykôhavas nagy attrakciója, a Hétlépcsôs vízesés. Ezen túl már a Bucsecs az úr - a országút két szélén barangolók zöme Bustény, Szinaja és Predeál mellett sátorozik.

Aki viszont a Brassó utáni csomópontnál eltér kelet fele, néhány méter után kétnyelvû helységnévtáblára bukkan: Săcele - Négyfalu. Odébb kisvárost jelzô tarka oszlop: Oranul Săcele.

Az országút - a fôutca - a Kárpátok déli kanyarulatával fut párhuzamosan. Négy egymáshoz nôtt falu fekszik itt hosszasan elnyúlva: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu. Hogy mikor ér véget az egyik, és mikor kezdôdik a másik, azt csak a helybéliek tudják, hiszen közigazgatási szempontból egyetlen település az egész: Négyfalu. Brassó felôl érkezve a zsinórtelepülés jobb oldali határa maga a Nagykôhavas idáig lenyúló vadonja. Orbán Balázs csodálattal figyelte a 19. század közepén, miként jön, nyúl be az emberek, a házak, a templomkertek közé a fenyves. Most, 150 év elteltével jómagam is kellemes borzongással figyelem, hogyan jelennek meg Türkös és Csernátfalu utolsó házsorai fölött az erdei fenyôk: elôször csak amolyan ligetet alkotva, odébb viszont már mord vadont.

Kalauzunk, Dr.Magdó János orvos fentrôl mutatja a négy település közti történelmi határokat, de elôttünk, kolozsváriak elôtt összefut az elválasztó árkok és kerítések tucatja, és alig tudjuk követni a templomolvasást: egy templom, két templom, öt templom, tíz templom, tizenhárom templomtorony... Lutheránus, református, római katolikus, ortodox... Ez tehát Négyfalu, a hétfalusi csángók földjének nyugati tömbje. Odébb, jóval messzebb, ahol a Csukás vonulata sejlik, újabb egymáshoz tapadt település: Háromfalu. Tatrang a "fogadófalu" - itt kell betérni Háromfaluba - aztán a kanyargós, kifejezetten rusztikus hangulatú úton egy kis elágazás: balra Pürkerecz, jobbra Zajzon.

Ez a 4+3-as felállítású, különös hangulatot árasztó településtömb alkotja a hétfalusi csángók földjét, Brassó megye lagnagyobb összefüggô magyar nyelvszigetét. Hogy miért lett Négyfalu a háború utáni nagy változások idején Szecseleváros, arról senki nem tud biztosat. Ållítólag egy gyár - Plasa Sacele - volt Négyfalu határában, és - jobb híján - ennek nevét aggatta rá a román adminisztráció. Abban viszont mindenki - magyarok és románok - egyetértenek, hogy jobb nevet is kitalálhattak volna a "keresztelôk" 1948-ban. A Barcaváros névvel például - legalábbis a kisvárosi folklór szerint - a magyarok is egyetértettek volna. Persze, a legegyszerûbb változatnak a Patrusate igérkezett, de ahhoz, hogy ez nem valósult meg, lényegesen hozzájárult az is, hogy a 4+3-as felállás - tehát maga a Hétfalu-mivolt - nem tündökölt mindig a teljes egyetértés, összetartozás fényében. Ez különben érthetô is, hiszen az országútszelte Bácsfalu, Csernátfalu, Türkös és Hosszúfalu polgári települések, Tatrang, Pürkerecz és Zajzon viszont félreesôbb, elszigeteltebb, rusztikusabb tömb.

Ami közös viszont - és rendkívül mélyen gyökerezik a hét falu magyar lakosainak a lelkében -, az a közös eredet tudata. Elcsángált magyarok ôk, de csángálási útirányuk, történetük a homályba vész, és vajmi kevés közük van minden olyan magyar néptöredékhez, amelyet ma csángó névvel illetünk. Ők maguk ezt talán így fogalmaznák meg: a mi csángálásunk története valahol a távoli keleten kezdôdik, és az erdélyi szászok között végzôdik.

Jómagam - a helybéliek történetei és dokumentumai alapján - elcsángált honfoglalóknak nevezém ôket. Elcsángált honfoglalók, akiket végül a Kárpátkanyar állított meg.

2.A találkozások földje

Nem mond igazat az, aki a hétfalusiak földjén járva azt mondja, jellegtelen vidék ez. Már csak azért sem lehet szürkének nevezni, mert a találkozások sorozatát lehet itt tetten érni. Itt ad egymásnak találkát Moldva, Havasalföld és Erdély, itt találkozik a Huntington-világ a keleti kultúrkontinenssel, itt fut össze a besenyôvérû magyarok és a büszke szászok története, itt ébred kéz a kézben a forró országút, a templomkertek hûvöse és az emberek közé menekülô fenyves. Különleges vidék ez, és e felett már Orbán Balázs is eltûnôdött: ô törökös-tatárosnak látta a zsinórtelepülést.

- Mi jól tudjuk magunkról, hogy különös népcsoport vagyunk - mondja Türkösön Dr.Magdó János orvos, aki már évtizedek óta kutatja szûkebb pátriája történelmét. - Ahhoz, hogy azt boncolgassuk, hogy miért vagyunk érdekesek, elôször azt kellene tisztáznunk, hogy ... miért vagyunk csángók! Azaz: a bukovinai, gyímesi valamint a különbözô csángótelepek lakói "egyformán csángók"? Vagy: létezett talán valamikor régen egy csángó nép, és ezek leszármazottjai lennének ezek a népcsoportok? Véleményem szerint a csángó elnevezés a székelyes elcsángálásból jön, de figyelemre méltó az az elmélet is, amely határôrvidéknek tekinti Hétfalut, ahol baj esetén riadót fújtak, harangot húztak, csengettek - csangettek. Véleményem szerint a mi gyökereinket elsôsorban sajátos kultúránkban kell keresni. Szôtteseink - amelyek a hagyományos hétfalusi "szekeres" életforma eredményeképpen Európa-szerte ismertek - sok titkot rejtenek magukban. Nem én vagyok az elsô, aki rájöttem, hogy a hétfalusi minták mását keleten, távoli rokonaink múzeumaiban lehet legközelebb fellelni. Itt van például a sajátos nôi fejfedô, a csepesz. Ez kifejezetten keleti - tatár - eredetû, és nemigen lehet sehol máshol fellelni. Idegen elem a régió népviseletében a hámosrokolya is. Ez is keleti eredetû... Vagy itt van a fehérruha gyászunk... Még 1939-ben is éltek itt még öreg nénik, akik átok mellett hagyták meg gyerekeiknek, hogy fehérben temessék el ôket. Fehér volt a konfirmálás, a menyegzô, a temetés... Mivel a hámosrokolyákkal együtt temették el az öreg néniket, alig maradt fenn a faluban egy, kettô. Bôvelkedünk az archaikus kifejezésekben is: avadagos (ócska), höckönös (béresleves), peszteres (fuszulykaleves), peráj (gomb) ... varrjuk fel a perájt ..., a bürke mellett aludt a sutuban... Ha a tojásmintáinkat, kapudiszitéseinket nézzük, azt hiszem nyugodt szívvel elmondhatjuk: ez a népcsoport, amely ezt a kultúrát megteremtette, nagyon régen telepedhetett le itt, a Kárpátkanyarban. Nem tartom viszont kizártnak, hogy besenyôk leszármazottai vagyunk. Határôr-népség voltunk, az biztos... Vagy talán kun-besenyô keverékek voltak az elôdeink... Ne feledjük: Tatrosi Bálint krónikájában az áll: apám Brassó mellett sebesült meg, Kunfaluban... Ez a Kunfalu vajon nem azonos Négyfaluval? Itt van Türkös neve is: ez egyértelmûen török-tatár eredetû. Csernátfalu régi neve Tarnátfalva volt... Besenyô neveket visel a Barcaság folyónak jó része (Barca, Barassó), besenyô eredetû a Tatrang, a Zajzon és a Pürkerecz településnév is. Vagy itt van "mellettünk" Kézdibesenyô... Jó lenne végre tisztázni eredetünket! Most segítségül lehetne hívni az antropológiát, a genetikát...

3. Tojásra írt történetek

Amióta Róheim Géza, a pszichoanalitikus etnográfia úttörôje felfedte a tojás szimbólumrendszerének alapjait, egészen másképpen néz az emberiség a húsvéti tojásokkal rakott tálra. Róheim szerint az ôsközösség, a horda, a Várkonyi Nándor által a Sziriat oszlopaiban oly szuggesztíven felvázult késô kôkorszak szexuális szabadságának piruló emlékkövetei a piros tojások. A Róheim-tanítványok már azt is megsejtették: a tojásra - a szexuális ôserô és az ösztönök felszabadulásának szimbolumára - írt a történetek a világ legrégebbi kultúremlékei. Ez érthetô is, hiszen maga a szaporodás - a mozgással, önszabályozással együtt - az élô anyag egyik alapvetô tulajdonsága.

Barkó Etelka tanárnô a tojásírás egyik országos hírû szakértôje. ùgy mutatja nekünk a frissen festett hétfalusi írott tojásokat, hogy szinte alig érintik ujjbegyei - Sajátosan hétfalusi tojásminta - mondja - az ún.rokolyás, amely a lányok ráncosszoknyáját ábrázolja stilizált formában: karcsú derék, bogláros öv... Mind a két búb köré kerül egy rokolya, és közöttük ott az írás: Hjétfaluban az a szokás, írva szjép a piros tojás... Itt van a cserelapis minta: ez az erô jelképe... Két változata van: az egyik négy, a másik nyolc mezôben alakul ki. A fô virágmotívum a margaréta...- teszi le elénk óvatosan a gyönyörûen kidolgozott "pirostojást". - Tudnivaló, hogy a hétfalusi tojásokon nemigen jelentkeznek állatmotivumok, ez alól talán csak a béka képez kivételt. Ez itt egy régi minta: tavaszi ág - még Molnár Viktor gyûjtötte. Itt vannak a fenyôágasok - ezeket többféle változatban írjuk. Ez pedig a bóbiska, vagy életfa - nyújtja felénk a különösen finoman írt tojást Barkó Etelka.

Nézzük a tojásokat, és közben figyeljük, hogyan veszi elô a ládából a tanárnô a régi hétfalusi ruhákat, és hogyan öltözik be - a kedvünkért - hétfalusi polgári viseletbe. Kedvvel öltözik - érezni, hogy örömmel mutatja a szûkebb pátriája iránt érdeklôdônek a sajátos hétfalusi ruhadarabokat.

A bogláros övet - a díszövet - nem tudja egyedül bekapcsolni, így beállok segíteni. Nem tudom levenni szememet a scodálatos övrôl. Most már értem, hogy Orbán Balász miért nevezte a múlt század közepén Hétfalut a Barcaság díszövének.

4.Igény-, és túlélés gének

Hétfalu mûvelôdési élete a 19. század elején kezdett erôre kapni, amikor is kialakult a környék iskolahálózata. Lassan megjelent az értelmiségi réteg, megjelentek az igények. A hétfalusiak besenyô-kún igény-génjei mûködésbe jöttek - kiszabadultak a recessszivitás börtönébôl. Össze sem lehet hasonlítani a hétfalusi csángók polgári kulturáját a bukovinaiakéval, vagy a bákóiakkal. Ég és föld. A 20.század elején már két lapjuk is volt a hétfalusiaknak, két újság, amely többé kevésbé nemes utakon vetélkedett egymással az olvasói megrendelésekért.Egymás után jöttek létre a nemzeti öntudaterôsítô szervezetek, egyesületek.

- Mifelénk nem 1989 után indult be a mûvelôdési élet - mondja Hochbauer Gyula tanár. - Volt élet a forradalom elôtt is, csak az a kultúrház köré épült. 1992-ben felszámolták a mûvelôdési házat, így "tetô nélkül" maradt a kultúra. Ez lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az önszervezôdési folyamatok felgyorsuljanak. A kovász szerepét a Zajzoni Rab István Líceum vette át, a különbözô hagyományörzô csoportok megszületése illetve újjáalakulása általában szorosan fûzôdik ezen intézmény nevéhez. Nagy sikernek könyvelhetô el, hogy sikerült újraindítani az egyik múltszázadi lapot, a Hétfalu-t is. Havonta jelenik meg, a Brassói Lapok mellékleteként. Ez nagyon elônyös számunkra, ugyanis a hétfalusiak gondjai ezáltal Hétfalun kívül is ismertekké válnak. Fellendülében van a helyi könyvkiadás is, hisz az utóbbi évtizedben jónéhány olyan történeti/közmûvelôdési jellegû könyvet sikerült kiadnunk, amelyeket - bízunk benne - nemcsak a hétfalusiak fognak majd érdeklôdéssel fellapozni.
                                             ***
A hétfalusiak szerint a környék lakóiban rendkívül erôsek nemcsak a polgári igény-gének, de a magmaradást, a túlélést szabályozók is. Érdekes: alig találkoztam olyan emberrel, aki ne mondta volna azt, hogy Hétfalunak jövôje van, és nem fenyegeti az elnéptelenedés veszélye. Az öregek szerint nemcsak a távoli, keleti gyökerek raktározó szerepe játszik ebben az általános derülátásban szerepet, hanem a szászokkal való hosszú együttélés is. Sokat tanultak a szászoktól - mondják többen is -, sokat a nagy szomszédtól, Brassótól. És hát persze - mondják a férfiak -, nem akármilyen fából faragták a hétfalusiakat. Mert hát elcsángált honfoglalókról lenne szó, nemdebár?

Szabó Csaba Vissza