2002 augusztus 1.
II. évfolyam 5. szám (39)

Õrök


Civil szervezetek kevesebbségben
Pályakezdõ támogatásra lenne szükség

A civil szervezetek közhasznú szerepvállalása egyre jobban kihangsúlyozódik e fergeteges tempóban átalakuló társadalomban. Annál is inkább, hiszen tevékenységük olyan komplex és sokoldalú feladatokat ölel fel mint , a nemzeti öntudat ébresztése, fejlesztése, kulturális és történelmi értékek ismertetése, felleltározása és õrzése, a felnövekvõ tanuló ifjúság támogatása, valamint a már dolgozó ifjúság összefogása és közösségé kovácsolása. Milyen szerepet töltenek be ezek a szervezetek a szórványmagyarság, azaz a „kevesebbségben” élõk életében? – kérdeztük Borsos K. Lászlót, a bethleni Bethlen Mûvelõdési Egyesület elnökét.

- Véleményem szerint a "szórványban" élõ magyarság civilszervezetei többszörösen (halmozottan) hátrányos helyzetben vannak - mondta. - Olyan objektív és konjunkturális tényezõket kell legyõzniük, melyek évtizedeken át beivódtak a magyar anyanyelvûek tudatába. A gazdasági és politikai helyzet, a még elevenen élõ nemzeti mivoltunkkal kapcsolatos félelmek és kételyek az alapítványok és egyesületeket olyan közhasznú tevékenységek végzésére sarkallja, melyek a régió minden egyes tagjához is szólnak. Más szóval: a kevesebbségben élõk - a kifejezést Kossuth Lajos használta emlékirataiban – testreszabott kulturális politikát igényelnek. Egyesületünk egyike azoknak, amelyek ilyen környezetben mûködnek. Úgy érzem, tízéves múltra visszatekintõ munkánk tapasztalatait összegezve olyan következtetésekre is eljutottunk, melyeket feltétlenül figyelembe kell vennünk az elkövetkezõ idõszakban. Bethlen városának magyar közössége minden idõkben tudatosan ápolta és õrizte hagyományait és kultúráját. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy e fáradtságos és szélmalomharcnak tûnõ munka csak akkor lesz eredményesebb ha sikerül bekapcsolódni abba a kialakulóban levõ rendszerbe, mely a Kárpát-medence civilszervezeteinek szoros együttmüködésén alapszik, és amelynek mûködéséhez a magyarországi közalapítványok támogatása jelenti a lélegeztetõ készüléket. Tapasztalataink szerint a "kevesebbségben" élõ magyar civil szervezetek mûködése nem szûkíthetõ egyetlen településre, mert az érintett célcsoport igen kislétszámúra zsugorodna és a biztos önfelszámolódás fenyegetné. A saját erõforrások hamar kimerülnének és a negatív tapasztalat a végsõ lemorzsolódást jelentené. Ezért a "kevesebbségben” mûködõ civilszervezetek esetében feltétlenül figyelembe kell venni a következõ létfontosságú tényezõket: 1.A saját erõforrás legtöbbször minimális. 2.Hány településre terjed ki ,vagy terjedhet ki tevékenységének pozitív hatóköre. 3.Milyen lehetõségeket kínál a kapcsolattartás megvalósítására a régió infrastrukturális fejlettsége.4.Mennyire elérhetõ az adott szervezet székháza az érdekeltek számára. 5.Az önkormányzatokkal való nehézkes vagy lehetetlen együttmûködés. 6.A szolgáltatások sokféleségének igénye. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja,hogy az ilyen régiókban induló civilszervezetek igen nagy hátránnyal kell megbirkózzanak évrõl-évre. A komoly pályázati támogatások elnyeréséhez olyan feltételeknek kell eleget tenniük, melyek lehetõségeiket messze túlhaladják. Nem tudnak felmutatni nagy tömegeket megmozgató tevékenységeket melyek a mass-médiában komoly és tartós lobbyt jelentettek volna. Kevés a tapasztalatuk és fõleg felkészültségük a nagyobb lélegzetvételû rendezvények szervezésében. Nincs közvetlen kapcsolatuk olyan döntéshozó testületekkel, melyek kedvezõen befolyásolhatnák müködésüket. Infrastruktúrális fejlesztést (számítógép,fax-telefon vásárlása és fentartása, esetleg irodavezetõ állandó fizetése) több éves kudarccal megtüzdelt munkával lehet csak elérni. Azért hogy hatékony és pragmatikus tevékenységet tudjon kifejteni egy „kevesebbségben” élõ civil szervezet, „pályakezdõ-segítséget” kellene kapjanak a lélegeztetõ készüléket adományozóktól/kiutalóktól/pályázat elbírálóktól. Ezzel a „pályakezdõ támogatással” rövid idõ alatt konkrét ,a kisközösség számára élményt, reményt jelentõ, munkakedvet indukáló eredményeket lehetne felmutatni.

- Hogyan lehetne ezeknek a civil szervezeteknek az elszigeteltségét megszûntetni?

- Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szervezet szerepeljen valamennyi adatbázisban és kapcsolatai ( postai, telefon/fax,e-mail! ) legyenek olyan központokkal, amelyek a legfrisebb tudnivalókat gyorsan(idõben) közlik. Az információ áramlása a "kevesebbségben" létfontosságú. Ne feledjük, ezekben a régiókban nincs magyar napilap, és így csak a szomszédos megyék magyar sajtótermékeire alapozhatunk. Nagyon fontos a világhálóra való felkerülés, a mások honlapjára való „bekérezés’, vagy az önálló honlap létrehozása.Természetesen az információk szelektálása is nagy gondot okoz és úgy gondoljuk, hogy a jövõben még nagyobb problámát fog okozni. Éppen ezért azt szeretném javasolni az érintett kuratóriumoknak,hogy ne csak olyan tudnivalókat juttassanak el a kisebb vagy "induló" szervezetekhez amelyek valamilyen résztvételre, vagy fizetett továbbképzésekre vonatkoznak (olyan konferenciákra vagy tanfolyamokra gondolunk ahová fizetni kell a résztvevõknek), hanem azokat is amelyek új kapcsolatteremtést , anyagi forrást jelenthetnek. Olyan információkra is szükségünk van, amelyek támogatási lehetoségek felkutatását népszerûsítik. Feltétlen szükségesek az ilyen jellegû információk ismerete, hiszen a szórványban élõk teremtik elõ a legnehezebben az önálló anyagi alapot. Gyakori eset,hogy a falvakban megalakult civil szervezetekhez csak postai úton vagy személyes kapcsolat által lehet eljuttatni az információt; ez komoly idõveszteséget és anyagi kiadást jelent, és általában a határidõbõl való kifutást jelenti.Olyan települések sokaságáról tudok mifelénk, ahová hetente csak három alkalommal jár posta! S akkor még nem számoltuk az adatok begyûjtésére és feldolgozására szükséges idõt! Persze feltevõdik a kérdés: mindezekre egyszerûen a "jó együttmûködés" lenne a válasz? Nem tartom egyáltalán valószínûnek! Tapasztalataink szerint öszehasonlíthatatlanul könnyebben elnyerhetõ egy rendezvény támogatását célzó pályázat, mint egy infrastrukturális befektetés - pedig ez utóbbi nem napokra, hanem évekre szól!

- Mennyire fontos a székház kialakítása?

- Igen. Egy másik nagy hátránya a szórványban mûködõ szervezeteknek, hogy nagyon nehezen alakíthatnak ki egy olyan rendszeres gyülekezési helyet, amely fentartását vagy bérelését önerõbõl megoldhatják.Így teljesen esélytelen az állandó találkozások programszerû kialakítása. A "kevesebbségben" élõk magyar nyelven legtöbb esetben csak a saját tevékenységeik keretében folytathatnak tanítást vagy képzést. Ezekben a régiókban egybefonódik az egyházi- ifjúsági- mûvelõdési- oktatási-vagy más szervezetek tevékenysége, hiszen legtöbbször ugyanaz a maroknyi ember végzi - saját szabadidejének „rovására” - a meg nem fizetett és meg nem fizethetõ, anyagi áldozatokkal teletüzdelt munkát!

Sz.Cs. Vissza