2002 augusztus 1.
II. évfolyam 5. szám (39)

Könyv-kiadó


Bújócska a tökéletessel
Megrajzolt világok érintés-térképei

1.Csendesen beszélni olyan társaságban, ahol mindenki kiabál – kihívás. Felöltöztetni ott, ahol mindenki a poreségnek állít lármafát – önbizalmat igényel. Újra divatni hozni a verset olyan kulturkörnyezetben, ahol már státusa van a harsány semmitmondásnak – nem akárkinek van hozzá ereje. Nemet mondani a divatnak – merni kell: “Mondj nemet. Egyszeru. Tudj nemet mondani (A Dél-Párizs nyárikert”).

I.A fiatal költo (1976) második kötetén* egyáltalán nem érezheto a manapság oly divatos kiabáló-költészet hatása. Balázs Imre József nem kapkod, nem dobálja magát erre-arra, nem akar feltétlenül másként írni, nem akar feltünni. O verset ír – tehát költo. Soraiban – sorai között – ott szunnyad az élmény, amely verseinek lendületet, de foleg hitelt ad. Összehasonlíthatatlanul gazdagabb, szinesebb élményvilága, mint nemzedéktársainak: tud írni a szerelemrol, a kórházról, a világról és Golgotáról – alig van olyan verse, ahol ne lehetne tetten érni az élményt. Legsikeresebbek talán szerelmes versei, amelyek pókhálófonallal kapcsolódnak az egyébként mértani biztonsággal felépített/szerkesztett kötethez. Ezeknél két sajátos vonást lehet felfedezni. A szerelmes vers Balázs Imre Józsefnél nem a lélek zsombolyából tör elo, hanem annak egy sajátos teraszrendszerérol. A költo – íme a mértani pontosság! – csak odáig ás le magába, ahonnan még van visszaút, miliméternyi rés, ahol az élmények sodrása elöl még vissza lehet menekülni. Innen a teraszokról indulnak felfelé azok a szerelmes versei is, amelyeket a költo – és ez egy másik sajátosság – idillbe fojt (Kirándulás a Sóvatta Hegyekbe, Tóparton). Két irányba hegyzi szerelmes verseit: az egyik vonal a gyerekkorig ágazik le, a másik viszont egészen magasra, a csiszolt idotlenségig jut (Mit érjen át egy tánc). Kérdés: hogyan fog sáfárkodni a továbbiakban a költo ezzel a témakörrel? Meddig lehet csiszolni egy szerelmes verset? Hol a határ?

2.Igénytelen világban igényesnek lenni – hálátlan feladat. Káoszimádók között biztos pontokat, vonalakat húzni – fél öngyilkosság. Körbe vinni a világot, körbe ülni a az életet, körbe fullasztani a kézigörbét és a hullámot – az emberiség születésével egyidos kísértés: “Az útvonal már szinte kész, már szinte kézigörbe (Tónyomok a völgy közén)”

II.Bujócska a tökéletessel – talán így lehet a legjobban érzékeltetni Balázs Imre József versbe konvertált élet-, pontosabban rend-felfogását. A költo pontosan tudja, mi hol található, és minek milyen alakot kellene ölteni az általa rajzolt tökéletesjelölt világban. Ime néhány azonosítási pont/kép a kötet elso harmadából: kör (Kör), ablakkeret (Az asztallap alól), hurok (Hurokban tenger). Mindhárom kép a bekerítést, az elszigetelést sugallja, mértanilag pedig a révbefutás rendjét, a tökéletességet. Fontos szerepe van e versekben természetesen a kéznek/ujjnak, mint szigorú kivitelezoelem(ek)nek, de a víznek is, amely – ugye – lemoshatja azt, ami felett a költo – visszakozóban, akárcsak a szerelmes versek esetében – (varázs)pálcát tör:“mily nyomot hagyott a tenyér / itt, a frissen mosott ajtón, indulóban” ( Két oldalán az ajtónak). És hát persze nem lenne tökéletes ez a bujócska, ha a költo nem krétával vázolná a fentemlített rend-felfogását: “Végy maroknyi krétaport ma este (A tágra nyílt szem)”. Kérdés: hogyan fog kitörni a jövoben az önmaga által pontosnak rajzolt világból a költo? A szerelmes verseknél a csiszolás, a rend-verseknél a helyazonosítás igényessége az, amely kétélu fegyvernek bizonyulhat.

3. Olyannak lenni, amilyennek – csak a bölcsek, és a koravének tudnak. Mindvégig önmagadnak maradni – lehetetlen feladat: “A nyomokat akarod , mikor már/nincs odamenet, csak a mindenkié (Déja vu)”

III.A költoi énkép fogalmának dimenzióváltása (lásd a Nyezvanov, Paulus, Jack Cole-jelenséget) minden költore kihat: van akire jobban, van akire kevésbé. Balázs Imre József ilyen szempontból is biztosan áll a lábán. Az Ezra Pound-bámulat is csak az imagisztikának szól – különben több versben is tetten érheto lenne az amerikai költo hatása -, és Cselényi Béluka , illetve Sántha Attila szógyökvonó tendenciája is (úgy látszik Esterházy-féle grammatikai bájnak soha nem mondanak good by-t) csak szormentén épül be költészetébe (25 annagrama). Kérdés: ha a képszerusítési technika továbbfejlesztése lesz következo verseskötetének az alapdinamikája, hogyan fogja tudni Balázs Imre József megorizni egyéni hang-, illetve verslejtését? Azaz: irodalomkritikusi – mindennapi - munkája mennyire fogja majd tudatalattijában megrágni annak a tökéletesnek megrajzolt rendnek a térképét – “érintés térképét (Látogatás a Sóvatta-Hegyekbe)” - amely oly bájossá és üdévé teszi ezt a kötetet?

*Balázs Imre József: A Dél-Párizs nyárikert. József Attila Kör – Kijárat Kiadó, 2001.

Szabó Csaba Vissza