|
2002 augusztus 1. II. évfolyam 5. szám (39) |
|
|
|
|
|
LeshelyFatia Negra és a hátszegi dinoszauruszok 1. A „festett Nopcsák” A Dévai Múzeum úgynevezett művészeti részlegén (a prefektúra egyik folyosóján) három különleges festményt tekinthet meg a Hunyad megye történelme iránt érdeklôdô látogató, amennyiben - a jobb megvilágítás érdekében - még azt is vállalja, hogy ezeket az irdatlan nagy képeket ki is cipeli egy kis raktárhelyiségbôl a prefektúra folyosójára: a három (öreg) Nopcsa báróról van szó. Mindhármuknak komoly szerepe volt az egykori Magyarország köz- és tudományos életének irányításában. Az elsô Nopcsa, aki báróságot kapott, az Nopcsa Elek volt. 1816-ban Hunyad vármegyei fôispánként,1837-ben erdélyi fôkancellárként említik; 1855-ben kapta az egész Nopcsa család életét jótékonyan befolyásoló ausztriai birodalmi bárói címet. Derűs, kiegyensúlyozott arc, ôszes pofaszakáll. Jobb kezében összefogott papírlapok, bal keze a szék karfáján nyugszik. Mellén kitüntetések: fél évszázados közigazgatási és politikai hűségének legelokvensebb jelei. George Baritiu szerint soha nem tagadta meg román eredetét, anyanyelvét. *** Gôgös, különc, magabiztos arc; apró szemében csillog a ravaszság: ô a kistermetű, magas homlokú, kackiás bajszú Nopcsa László, Nopcsa Elek öccse. 1833-1848 között Hunyad megye fôispánjaként tett hírnévre szert. Hogy valóban annyira erôszakos volt-e, mint azt sokan feltételezik nem tudni, de tény, hogy a múlt században annyi legendás történetnek volt fôszereplôje, hogy az még Jókai érdeklôdését is felkeltette. Mócvidéki utazása során Jókai többször is hallott e Nopcsa László-történetekrôl, mert akkori jegyzetfüzetében ilyen sorokra bukkantak rá: „Nopcsáné nyakáról bálban leveszik az ezüstláncot,[Nopcsáné ráismer a rablókban saját férjére”, stb.] Amikor a Szegény gazdagok megjelent, (fôleg) az erdélyi olvasók nem minden ok nélkül kapták fel a fejüket: a kettôs életet élô Hátszegi Lénárt - Fatia Negra-ban egykori fôispánukra, Nopcsa Lászlóra véltek ráismerni! Ezt támasztotta különben alá az is, hogy Nopcsa László üldözni kezdte azokat az irodalombarátokat, aki a Szegény gazdagokat „merték” olvasni! Mindenesetre Jókai sok évvel a regény megjelenése után is jónak talált egy olyan „nyilatkozatot tennie”, amelyben ünnepélyesen kijelenti: a fôszereplô csak „saját költészete szüleménye”. (Ez a nyilatkozat hat nappal jelent meg Nopcsa László halála után, valószínűleg azzal a céllal, hogy megpróbálja a közvélemény tudatában lazítani a báró Nopcsa László-Fatia Negra nevek egymásbafonódását.) Fontos megjegyezni, hogy az azonosság kérdése azóta eldöntöttnek tekinthetô: „a Jókai-filológia Nopcsa báróban - írja Vita Zsigmond - Hátszegi [Lénárt, azaz Fatia Negra rablóvezér] ha nem is egyetlen, de legfôbb mintáját látja”. Nopcsa László bátyját, Nopcsa Eleket nem kényszerítette a történelem arra, hogy nemzeti hovatartozását tekintve ténylegesen színt valljon a fél évszázados birodalmi tisztségviselése során. Nopcsa László zavarosabb idôket élt meg; 1848-ban például választania kellett: továbbra is magyar nemesnek és osztrák bárónak vallja magát, vagy román nemzetiségűként kivonja magát a már körvonalazódó osztrák - magyar-román polgárháború „magyar oldaláról”. Ez utóbbi történt. Andrei Saguna meghívására nemcsak elment a románok balázsfalvi naggyűlésére, de ott a tizenkét tagú román forradalmi bizottságnak is tagja lett! ( Ez alatt az idô alatt a magyar forradalmárok felgyújtják a Nopcsa kastélyát - ekkor égett el a családi levéltár nagy része, és semmisültek meg azok az iratok, amelyek e 14. századig visszanyúló hátszegi nemesi család vérségi kapcsolatait jobban megvilágíthatnák.) A balázsfalvi gyűlésen különben történt egy kis incidens – amely tovább színezi Nopcsa László jellemrajzát: „Abban a fennkölt pillanatban, amikor felálltunk, hogy letegyük a félelmetes nemzeti esküt - írja George Baritiu -, Noptsa is felemelte kezét, de kesztyű volt rajta. Egy tüzes ifjú rákiáltott: húzza le, és Noptsa nyomban lehúzta.” Azt persze fölösleges is megemlíteni, hogy báró Nopcsa László hamar elárulja a küldöttségét, és hol az osztrákok, hol a „magyarok” oldalára áll. Kétségtelen: nagy politikai kalandor volt! Nem csoda tehát, hogy e színes egyéniség megragadta Jókai képzeletét. *** Katonás, nyílt tekintet; nyoma sincs rajta az apa, Nopcsa László különös vonásainak: ô báró Nopcsa Ferenc, Nopcsa László (Fatia Negra) nagyobbik fia. A családi hagományokhoz híven Bécsben tanult, és az osztrák hadseregben szolgált fôhadnagyként, majd kapitányként. A a katonai pályának búcsút intve Olaszországba utazott botanikai érdekességek után kutatva. (A múlt és a természet iránti érdeklôdését apjától örökölte: Nopcsa László szenvedélyesen gyűjtötte a római feliratos köveket...) Az ô nevéhez fűzôdik a hátszegi templom felújítása: ezért található ebben a templomban három olyan emléktábla is amely e „csendes Nopcsára” emlékeztet (itt is van eltemetve). *** Ahhoz, hogy a leghíresebb Nopcsa nevét (az ôslénytankutatóét ) is kapcsolatba hozhassuk a „festett Nopcsák”-kal, új fejezetet kell kezdenünk: ifj. Nopcsa Ferenc ugyanis - a közhiedelemmel ellentétben - nem a hátszegi templomba eltemetett Ferencnek a fia 2. Az örökség Nopcsa László kisebbik fia, ifj. Nopcsa Elek igen sokat volt távol Hátszeg vidékétôl. O is az osztrák hadseregben katonáskodott (akárcsak bátyja), és nem panaszkodhatott arra, hogy unalmas volt az élete: Csehországban fogságba esett, majd szabadulása után folytatja a katonáskodást: még Mexikóban is forgatta kardját. 1872-ben kerül haza, és a családi hagyományoknak megfelelôen azonnal közéleti szerepet vállalt. A tudományok iránti fogékonyság - egy másik családi örökség - nála is tetten érhetô: alpító tagja volt a Hunyad vármegyei Történelmi és Archeológiai Társaságnak. Az ô fia volt ifj. Nopcsa Ferenc, Európa egyik legnagyobb dinoszaurusz-szakértôje. (Érdemes tehát elmélázni a felett, milyen géneket örökölhetett e világhíressé vált fiatalember.) Ifjabb Nopcsa Ferenc 1877-ben született Déván. A bécsi Theresianum növendéke volt, annak a kollégiumnak, amelyet Mária Terézia alapított azzal a kikötéssel, hogy csak nemes származású ifjak elitképzését szolgálja. Véletlen esemény fordította érdeklôdését az ôslénytan felé: 1895-ben nôvére, Nopcsa Ilona arra hívta fel a figyelmét, hogy a szentpéteri-szacsali kastélyuk mögötti domboldalból ôsállat-csontok fordulnak ki. Ilona napernyôjével piszkálta ki az elsô koponyamaradványokat, csigolyákat. A fiatal diák izgatottan kezdte begyűjteni az elsô csontokat, amelyeket a vakáció eltelte után el is vitt magával Bécsbe, Suess professzorhoz, az akkori világhírű paleontológushoz. Suess meglepetten vette kezébe az elsô látásra teljesen ismeretlennek tűnô csontokat, majd azt mondta a fiatal Nopcsának: ezekhez a dinoszaurusz aradványokhoz önmagának kell elôteremteni az irodalmat. Igy kezdôdött tehát ifj.Nopcsa Ferenc báró paleontoógus karrierrje. Szédületes iramban kezdte tanulmányozni a világ múzeumainak dinoszaurusz gyűjteményeit: 22 éves korában már sikerül is leírnia az egykoron Ilona nôvére által felfedezett koponyát. Az új fajt - egy növényevô dioszauruszról volt szó - Limnosaurus transsylvanicus-nak nevezett el. Nopcsa üstökösszerűen ívelô pályafutásában talán az a leglenyűgözôbb, ahogyan a leíró paleontológiát az elméleti ôslénytannal ötvözte. Három évtizedig kutatta a Hátszegi medence legfelsô kréta (maastrichti) rétegének gerinces-faunáját, amely a dinoszauruszokon (Hadrosauria, Iguanodontida, Sauropoda, Ankylosauria) kívül (földtörténeti) középkori krokodil-, teknôscsontokat is tartalmazott, és amely Európa egyik leggazdagabb faunája volt. Néhai Mészáros Miklós kolozsvári egyetemi tanár örömmel segített, amikor megtudta, hogy tisztázni szeretném a Nopcsa-családfát, és újra reflektorfénybe szeretném állítani a méltatlanul feledett erdélyi dino-szakértot is. - A tanár úrnak sikerült még a szacsali-szentpéteri kastély környékén dinoszaurusz maradványokra bukkannia? - Hogyne! A hatvans években jómagam is ástam ott, és sikerült a híres Struthiosaurus transsylvanicus, a Titanosaurus dacus és társainak csontmardványaira bukkannom. Megjegyzem, hogy egész csontváz soha nem került elô innen, ugyanis véleményem szerint itt egykoron egy édesvízi tó volt, amelynek partjára lejártak inni a növényevô kistermetű dinoszauruszok; a tóban élô krokodilok el-elkapták ezeket, és szétmarcangolták. Nopcsa talált is egy olyan csontot, amelyikbe beletört jó száz millió évvel ezelôtt a nagyétkű krokodil foga. Ezért a fészkekben, lencsékben egyszerre többféle állat csontja is megtalálható. - Idôszerűek-e még Nopcsa Ferencnek a dinoszauruszok élettanával kapcsolatos elméletei? - Egyesek még ma is azok: ilyen a Hadrosauridák rágásmechanizmusa, a Dinosauridák szexuális dimorfizmusa, vagy a dinoszauruszok kihalásának a hormonháztartás károsodásával történô magyarázata... *** A Dévai Múzeum fiatal paleontológusa, Coralia Jianu olyan biztonsággal lavírozik az ôshüllôk latin nevei között, hogy önkéntelenül is megkérdeztem: véletlenül lett huszonéves fejjel a Hátszegi medence dinoszauruszainak szakértôje, vagy tudatosan készült Nopcsa Ferenc nyomába lépni. Mint kiderült, a fiatal kutató is - akárcsak egykoron Nopcsa - véletlen folytán került kapcsolatba a dinoszauruszokkal: amikor Bukarestben elvégezte a geológia szakot, egyetlen munkahelylehetôség Déván a múzeumban ajánlkozott. - Mondták, hogy paleontológusra, méghozzá dinoszaurusz-szakértôre van szükségük. Mi tanultunk paleontológiát az egyetemen, de hát ez még távol állt attól, hogy „dinoszaurusz-szakértôként” ajánljam magam... - meséli. - Egy szó mint száz: szinte nulláról indultam el Nopcsa nyomában. Pillanatnyilag éppen Hollandiába készülök a dino-csontokkal: ez azt hiszem annak a jele, hogy lassan már nemzetközi téren is kezdenek számolni velem. - Azt beszélik, hogy még Spielberg filmrendezô, a Jurassic Park atyja is meglátogatta Önt. Igaz-ez? - Spielberg egyik szaktanácsadója, Jack Horner jött el ide hozzánk tudakozódni a Hátszegi törpe dinoszauruszokról. Ezen nem is kell annyira csodálkozni, ugyanis a Nopcsa-féle dinoszauruszok iránt az egész világon óriási az érdeklôdés. Ezek az ôsállatok a földtörténeti középkor végén éltek, amikor már kihalóban voltak világszerte az ôshüllôk. Valószínűleg ezért kisebb termetűek - „törpék” - ezek az állatok. Tanulmányozásuk tehát azért is fontos, mert fény derülhet arra, hogyan haltak ki ezek az ôsállat fajok. Kis termetükre a következô magyarázatot találtam: egy szigeten, a Hátszeg-szigeten élhettek, így testnagyságuk az evolúció során fokozatosan csökkent. 67 millió évvel ezelôtt egy nagy folyó folyt ezen a szigeten, s ennek partjaira jártak le inni az ôsállatok. Az általunk talált ôshüllôcsontok azt mutatják, hogy természetes úton elpusztult állatokról van szó... *** A Dévai Múzeum minden évben egyetemisták segítségével próbál Nopcsa Ferenc egykori birtokán újabb és újabb csontokat találni. Sajnos a helybeliek nem nagyon értik ezeknek az ásatásoknaak a rendkívüli fontosságát, így hát elég gyakoriak a „földviták” a szentpéteri - szacsaliakkal. Coralia Jianu különben olvasta Jókai Szegény gazdagok című regényét (Mauriciu Jókai: Fatia Negra), és biztosított: Fatia Negra és Jókai neve még mindig élnek a vidéken. A fiatal kutató különben (egy angol társával, D.B. Weishampel-lel) megírta román nyelven a Nopcsa-család történetét: e tanulmány nélkül (Familia Nopcsa si importanta sa istorica in Tara Hategului) bizony nagyon nehezen sikerült volna a Nopcsák földjén igazán otthon éreznünk magunkat. Coralia Jianu is csodálattal hangjában beszél „Franz Nopcsáról”, a paleontológusról, az Albánia-kutatóról (Nopcsa egy adott pillanatban albán király szeretett volna lenni), és a különös sorsú emberrôl. Ĺllok az omladozófélben levô szacsali-szentpéteri kastély elôtt, és játszom a gondolattal: ezen az ablakon mutathatta meg 1895-ben Nopcsa Ilona izgatott öccsének, hol látta a dinoszaurusz csontokat, ezen a kapun indulhattak ki a csontokkal megrakott szekerek Bécsbe.1920-ban így állhatott itt a földjeit elvesztett báró Nopcsa Ferenc - immár Európa leghíresebb ôshüllô-szakértôjeként - és itt próbálta elkapni fejét a bosszúra éhes helybeliek fegyverei elôl. Azt mondják, az ekkor kapott fejsebei sohasem gyógyultak be igazán. Talán ezzel magyarázható különleges halála is: Bécsben albán titkárának altatót tett a teájában, majd közelrôl lelôtte. Utána fôbelôtte magát. Hálátlan sors, hálátlan történelem. Sz.Cs. 
|